A RuPaul’s Drag Race nagy rajongójaként alkalmanként azért előfordul, hogy nem kizárólag az aktuális epizódot és a kapcsolódó ráadás Untucked-ot „fogyasztom”, de a YouTube-nak hála más csatornák és videók felé is elbarangolok. Néha tudatosan, néha az oldal maga dob fel javaslatokat, amelyeknek kíváncsi szemeim nem tudnak ellenállni. Így futottam bele egyszer egy középkorú, kopasz, örökké izgő-mozgó férfiba, James St. James-be.
Az idén 53. születésnapját ünneplő James Clark elvált szülők gyermekeként nőtt fel. Évközben édesanyjánál élt Michigan államban, a nyári szüneteket pedig testvéreivel és édesapjával töltötte annak otthonában a floridai Fort Lauderdale-ben. Később a középiskolát is itt fejezte be, majd 18 esztendős korában, 1984-ben egy váratlan húzással New Yorkba költözött.
Persze ha bárki belelátott volna a fejébe, tudta volna, hogy nem hirtelen jött döntésről van szó. A választás azóta érlelődött, hogy elolvasta Andy Warhol és Pat Hackett közös, Popism: The Warhol Sixties című memoárját, amely a hatvanas évekre koncentrálva mutatja be Warhol filmes és művészeti munkáját, valamint ízelítőt ad a gátlástalan és tabuk nélküli underground szórakozóhelyek hangulatából, na meg a New York-i celebritásokról szóló pletykákból és anekdotákból. A könyv olyan mély hatással volt rá, hogy úgy döntött, ennek ő is részese akar lenni.
Bár performansz-művészetet kezdett tanulni a New York Egyetemen, lelkesedése és kitartása nem tartott sokáig. Magába szippantotta az éjszakai élet, a Club Kidek világa. Utóbbiak a kor mércéjével mérve gyakran botrányos megjelenésükkel és a világra fittyet hányó viselkedésükkel alaposan megosztották a közvéleményt, azonban a divatra és zenére tett hatásuk vitathatatlan. Fontos azonban hangsúlyozni – és ez alól történetünk főszereplője sem kivétel –, hogy a Club Kidek nem egyenlőek a drag queenekkel, akik férfi létükre szórakoztatás céljából nőnek öltöznek. Ők ennél szélesebb spektrumon gondolkodtak, a megjelenésnek nem mindig és nem feltétlenül volt tartozéka a paróka, a műköröm, vagy éppenséggel a magassarkú. Bármiből képesek voltak ruhát, kosztümöt kreálni, legyen az óvszer, műszőrme, vagy latex. Játszottak a színekkel, a formákkal, és persze nem utolsósorban a genderrel is.
James St. James néhány éven belül pár közeli barátja – Michael Musto és Michael Alig – révén hamar a csoport élére került. Neve és befolyása olyan nagyra nőtt, hogy Alig barátjával hamarosan saját bulik szervezésébe kezdtek a The Limelight nevű szórakozóhelyen Disco 2000 néven. Emellett James az írásba is belekóstolt: rendszeresen közölt cikkeket az egyébként tiszavirág életű, 1989 és 1991 között működő OutWeek meleg magazinban.
A Club Kidek világát a külvilág felé is szívesen és büszkén prezentálta, több alkalommal is vendége volt a legnépszerűbb amerikai beszélgetős műsoroknak – tárt karokkal várta Oprah Winfrey, a Phil Donahue, a Jerry Springer, és Joan Rivers is. Ahogy teltek az évek és gyűltek az emlékek, szinte törvényszerű volt, hogy könyv is szülessen a legendás 80-as, 90-es évekbeli emlékeiből. Így jelent meg 1999-ben a Disco Bloodbath (Disco vérfürdő – a szerk.), majd 2007-ben a Freak Show című regénye, amely egy tinédzser drag queen és egy focista szerelméről szól, és amelyet ugyanabban az évben az Amerikai Könyvtárszövetség az Év Ifjúsági Regényének választott. A kötetből 2017-ben filmfeldolgozás is készült.
Ahogy James öregedett, úgy csillapodott a vérmérséklete is. Mint láthatjuk, a bulikat felváltotta az írás és a televíziós szereplés. A 2000-es években az America’s Next Top Model több évadában is felbukkant – a RuPaul’s Drag Race-ről nem is beszélve. Bár utóbbiban mindig civilben láttuk viszont, és elsősorban (a 2. és 9. évadban) interjúztatóként.
A jelen pedig már az interneté. A WOWPresents jóvoltából rendszeres időközönként felbukkan Transformations című műsorával, amelybe a legkülönbözőbb stílusú sminkeseket és drag queeneket hívja meg. Az elmúlt hat év alatt több mint 170 vendége volt már, mindenkit ugyanazon kihívás elé állítva: formálják át saját szájuk íze szerint kerekded, kopasz fejét (ami, bár ehhez nem értek, de úgy gondolom, tökéletes alapanyag, mint a festőknél egy hófehér vászon).
Ezekben az 5-20 perces videókban nemcsak az átalakulásnak lehetünk szemtanúi. Beszélget is vendégeivel, amely utóbbiaknak alaposan feladja a leckét, hiszen nemcsak arra kell koncentrálniuk, mit mondanak, miközben James-t sminkelik, de tudni kell, hogy James gyakorlatilag megállás nélkül izeg-mozog, forgatja a fejét. Meglepő módon emiatt eddig maximum 1-2 ember szólt csak rá.
A videók mindenesetre nagyon szórakoztatóak, lenyűgöző látni, milyen sokféle kreatív ember él a világon és mennyi, olykor elképesztő dolgot ki tudnak hozni egy szimpla fejből. Ha másért nem is, emiatt mindenképp érdemes megismerkedni James St. Jamesszel.
Íme néhány ízelítő:
