“Csak elméletben vagyok nőgyűlölő” – A tribádok éjszakája a Pinceszínházban
A svéd író, August Strindberg 1877-ben elveszi a finn származású nemeskisasszonyt, Siri von Essent. A lány színészi ambíciói és Strindberg szélsőséges személyisége azonban folyamatos szerelmi csörték mezejévé tette házasságukat – tizennégy év háború és egy grez-i ottlét hosszúra nyúlt éjszakája után, valamint Marie Caroline David megjelenésével a pár búcsút intett kapcsolatának; de mindez még sokáig kísértette az összes érintettet.
August Strindberget művei híressé, habitusa és a nők iránt táplált “gyűlölete” viszont hírhedtté tették az európai kultúrkörökben. Javarészt ez vezetett mindhárom válásához is. Siri von Essen mindezt megelégelve a náluk vendégeskedő tribád (jelentése: leszbikus nő) Marie Daviddal gyengéd, bensőséges viszonyba bonyolódott, ami a férfi gyűlöletbe burkolt féltékenységét a végletekig feltüzelte, és évek múltán sem képes ezen túllépni.
A Strindberg (Kaszás Gergő) által tulajdonolt és Siri (Györgyi Anna) igazgatta Dagmar színházban próbák zajlanak. Az író Erősebb című darabját Viggo Schiwe (Gömöri András Máté) próbálja színpadra állítani, de ez nem olyan egyszerű a szerző jelenléte mellett. Főleg, hogy kiderül, von Essen kisasszony mellett Marie David (Juhász Réka), az ominózus éjszaka harmadik szereplője is játszani fog az előadásban.
Per Olov Enquist darabja egy hatalmas szerelmi háború véghajrája, a leszbikus Marie, Siri és Strindberg szerelmi háromszögében. Jóllehet, az ezernyolcszázas évek végére Európa-szerte lazulnak az LMBTQ közösséget sújtó törvények, a legtöbb országban például már csak a férfi homoszexualitást büntetik, a nőit nem (Oscar Wilde ül is börtönben emiatt). Egyre több helyen dekriminalizálják a homoszexualitást, de a kor társadalma – benne Strindberg is – nem tudja száz százalékosan kezelni a helyzetet, ha testközelbe kerül egy meleg párral. Főleg, ha a pár egyik tagja a volt felesége.
Az érzelmi viharban szinte minden emberi érzés előkerül, a féltékenységtől a tehetetlen dühön át egészen a belenyugvásig, hatalmas lelki amplitúdót járva be. Nyíltan és nyersen állít színre olyan, akkoriban végképp tabunak számító jelenségeket, mint a leszbikus vonzalom, a női alkoholizmus vagy a családon belüli erőszak. Megjelenik a vonzalom maga, a darab azt is feltárja, milyen egy kapcsolat, ha az nem elsősorban testiségen, hanem lelki alapokon nyugszik. Sokszor előfordul, hogy valaki, aki férfiakhoz is vonzódik, egy nőben találja meg az igazi szerelmet és a megnyugvást. A szeretet egy magasabb dimenziójában.
A Női Egyenjogúság évében, 1975-ben nagy port kavart Enquist darabja, hiszen köntörfalazás nélkül mondja el és ki a strindbergi véleményt, a nőkhöz fűződő viszonyát, mindemellett a női homoszexualitás témája is központi fonal. Ebben az évben újra robbant az emancipációs hullám, Európa-szerte, de főleg Skandináviában mindenki a nők egyenjogúságáért harcolt, amikor Enquist előrukkolt a Tribádok éjszakájával. Ami Strindberg viselkedésén át bizonyos szempontból minősíthetetlen véleményt fogalmaz meg a nőkről és a felvilágosodott nők egyenjogúságáról. A történetírás szerint hatalmas botrány alakult belőle.
Egy felvonásnyi élvebboncolás a színpadon, ami az emberi, családi kapcsolatokat és azok belső mivoltát szedi ízekre. A meg nem értettségből és féltékenységből fakadó düh a gyűlölet pongyolájába bújtatva, valamint a férfi-nő és két nő közötti viszonyok különbségei és sajátosságai mind-mind olyan jelenségek, amiket valamilyen módon mindannyian átéltünk már, de objektíven sosem volt alkalmunk vizsgálni.
A groteszk humortól pezsgő előadás egyszerre nevettet és szórakoztat, valamint hátborzongató pontossággal tárja fel és bogozza ki az emberi viszonyok, a szeretet és a szerelem lélektanát, az “odi et amo” (vagyis gyűlölni és szeretni) pompás példáin keresztül.
Ebben az összetett és rafinált szerepjátékban mindenki próbál úgy sakkozni, hogy neki legyen igaza és neki jusson az utolsó szó, de vannak helyzetek, amikor egész egyszerűen nincsen jó megoldás. Strindberg és Siri házassága a darabban próbált előadással együtt bukik meg.
Bali V. Gergő