Életmód

A vágyott erőszak határain túl

#GayMaster #WhiteSlave #FORCE

Ha a világ legszexibb élethelyzeteit próbálnánk egy csokorba gyűjteni, a tengerparti szerelmeskedést vagy egy hosszúra nyúló masszázst egy luxushotel lakosztályában vélhetően előbb vetné fel bárki, mint a szexrabszolgaságot. Ennek ellenére az „erőszakos szex idegennel” a világ egyik legtöbbet guglizott szóösszetétele. Úgy tűnik, nem csak néhány tucat „perverz” álmodik kíméletlenül alárendelt, vagy épp ellentmondást nem ismerően domináns szexről. Ám ha – kicsit vagy nagyon, de – mindannyian „deviánsak” vagyunk, miért csak olyankor kerül szóba a szexuális erőszak, amikor már túl késő?

 

Néhány évvel ezelőtt, amikor még aktív Grindr-fogyasztó voltam, az ismerkedős appon összefutottam egy libanoni sráccal. Bár Bejrút Tel Avivhoz hasonlóan szabad(os) és felvilágosult város (és élek-halok érte, ha egyszer beköszönt a világbéke, megnézem magamnak), ez a fiú egy izraeli határ-közeli kisváros szülötte volt – így nem sok kalandban volt még része, nagy bánatára. Csevegni kezdtünk, és ahogy az a Grindren lenni szokott, hamar a szexre terelődött a szó. „Igaz, hogy az izraeli hadseregben mindenki meleg?” – tette fel a kérdést Ahmed (nevezzük így), én pedig biztosítottam róla, hogy az urbánus legenda egyetlen alapja az LMBTQ-témát fair módon kezelő izraeli alaphozzáállás. A seregben (is) lehetsz meleg, senki sem fog megkövezni érte. Ahmed ezen a ponton felvillanyozódott, és megkérdezte: „Szerinted, ha elmegyek a határhoz, és megpróbálok kikezdeni egy izraeli katonával, van esély rá, hogy magukkal visznek?” Értetlenül álltam a kérdés előtt: mégis hová?

Mindenki azt akarja?

Mint kiderült, Ahmednek teljes „rape fantasy” játszódott le a fejében arról, hogyan büntetik majd meg a szexi izraeli katonák – én pedig meggyőződhettem róla, hogy a szürkének sokkal sötétebb árnyalatai is jelen vannak, mint amelyeket a társadalmunk láttatni enged. Ezt igazolja, hogy amikor legutóbb a havi, szex témájú cikkemen dolgoztam a Cosmónak, és a szexuális intelligenciát kellett boncolgatnom, utánanéztem egy-két adatnak – már ami a szexuális fantáziáinkat illeti. Legnagyobb meglepetésemre kiderült: miközben a társadalmunk egyre aktívabban és határozottabban lép fel a nemi erőszak, illetve a háztartáson belüli erőszak bármely formája ellen (amely fellépést teljes vállszélességgel támogatom), a kutatások szerint a világ egyik legkeresettebb szóösszetétele a neten nem más, mint „szex idegennel”. És ez még a legfinomabb: a statisztikából kiderül, hogy a „rape fantasy”, azaz az erőszakos szexről szóló fantázia szintén dobogós. Olyannyira, hogy egyes szexuálpszichológusok azt sürgetik: a „megerőszakolós pornóra” vágyó kalandorok inkább „domination fantasy”-ként vagy „force fantasy”-ként keresgéljék a tartalmakat, mielőtt végleg elmosódnak a határok a vágyott és az elutasított erőszak között.

Deviancia vagy természetes ösztön?

Miközben pszichológusok és szakértők kutatásait keresgéltem, felfedeztem, hogy kétféle megközelítés létezik csupán. Az egyik a demagóg, gyakran vallásos álláspont arról, hogy a szexuális túlfűtöttség bármely formája elítélendő, részletes magyarázatokkal arra vonatkozóan, miért különösen veszélyeztettek a homoszexuálisok, és milyen sok közöttük a deviáns, perverz és beteg. Ezt az elméletet egyszerűen elkönyveltem szűklátókörűségnek, és továbbléptem. A másik véglet a meleg blogok és fórumok világába repített: oda, ahol ha valaki felveti a kérdést: „Gond van velem? Imádom, ha vadidegenek használnak. Heti öt sráccal vagyok, és mindig többet akarok.”, sokan csak annyit felelnek: „Jól nyomod, igazi kis ribanc, sok ilyen kell a világra!” Esetleg rákontráznak: „Hú, hol szedsz össze heti öt srácot? Én is erre vágyom.” Az is hamar kiderült, hogy a dominancia erősen „interracial” kérdés is: a „fehér szolga srác”, az „arab master”, a „superior black” szókapcsolatok szupernépszerűek a szexportálokon és a pornóoldalakon.

Európa expressz

Ám az igazi kincsestár a Tumblr blogok között rejtőzött, ahol egy „All Arab Boy Sale” címen tartott eseményt hirdető online naplóba botlottam, melynek szerkesztője publikált szerző. Könyvében arról mesél, milyen sok európai srác könyörög érte, hogy egy illegális elosztórendszeren keresztül a közel-keletre utazhassanak, ahol akár teljes családok szexrabszolgáivá válhatnak. „Uram, 21 éves szőke buzeráns vagyok, felsőbbrendű arabot akarok szolgálni, mit tegyek?” vagy épp „Salam, itt Shahaf Marokkóból, szükségem van egy fehér szolgára, lehetőleg francia legyen. Az én tulajdonom lesz, de négyen osztozunk rajta a testvéreimmel” – szólnak a bejegyzések, a domain tulajdonosa pedig készségesen köti össze a szálakat. Hogy mi történik a tulajdonoshoz eljuttatott fiúkkal? A blogger szerint rendszerint hamar bebizonyosodik számukra, hogy szexrabszolgának lenni korántsem olyan jó móka, mint ahogyan azt elképzelték. Azok közül, akikkel megesett hasonló, kevesen szólalnak fel, hiszen online beszélgetések tucatjai támasztják alá, hogy saját vágyaiktól vezérelve vágtak neki az útnak. Az igazságérzetet elnyomja a szégyenérzet – ezért is van, hogy olyan kevesen fordulnak szakemberhez a nemi erőszakot átélt áldozatok közül.

 

 

Aki megjárta a poklot

“El sem tudom képzelni, hogy valaki önszántából ilyen életet szeretne élni. Nem kívánom ezt senkinek – még annak sem, akit ez izgat. Most mondanám azt, hogy egy hétre cserélhetett volna velem, de ezt tényleg senkinek nem kívánom” – ezt már egy riportalanyom, R. mesélte nekem. A magyar fiú másfél éven át élt egy New York-i lakásban három férfi szexrabszolgájaként, végül a rendőrség mentette meg – erre a szerencsére viszont kevés az esély egy olyan közel-keleti kisvárosban, ahol homoszexualitás hivatalosan nem is létezik. „A legjobban akkor ijedtem meg, amikor az egyik srác megszökött, és elmesélték, hogy mit fognak vele tenni, ha megtalálják. Azt ecsetelték nekünk, hogyan fogják megverni és megkínozni. Ezt a srácot pár nap múlva sikerült előkeríteniük, és be is tartották a szavukat. Szerencsétlen olyan verés részese volt, amit senkinek nem kívánok. Amikor végeztek vele, még egy szamurájkarddal is megfenyegették, hogy azzal vágják el a torkát, ha még egyszer megpróbálja” – mondja riportalanyom a fogvatartóiról, akik bár börtönben kötöttek ki, a rémképek máig kínozzák R.-t. „Az elején alkohollal próbáltam feldolgozni az egészet. Pár hónapig nem telt el úgy nap, hogy józanul feküdtem volna le aludni – addig sem emlékeztem az álmaimra.”

 

*A téma folytatása a Humen Magazin májusi számában

 

Steiner Kristóf

 

Previous post

Hodor nem tartja az ajtót a homofóboknak

Next post

Csecsenföld elnöke: Ramadán kezdetéig elpusztítom a melegeket