Kultúra

Tom of Finland határtalan fantáziája

Miközben Magyarországon már a Kádár-kor elején, 1961-ben dekriminalizálták a férfiak közötti szexuális kapcsolatot, addig ez Finnországban egészen 1971-ig nem történt meg. Arra pedig szinte egészen napjainkig várni kellett, hogy a finnek annyira lazán álljanak a kérdéshez, hogy elfogadják, a nagyvilág régóta az egyik legfontosabb finn exportcikként tekint a homoszexualitásra.

 

2014-ben bélyegsorozatra kerültek félreérthetetlenül erotikus rajzai, 2017-ben pedig a finn multiplexekben vetítik az életéről szóló nagyszabású mozifilmet – csaknem száz évvel születése után Tom of Finland végre hazaért. A főként művésznevén ismert Touko Laaksonen a környezete számára művészeti vezető volt egy nagy reklámügynökségél. Szabadidejében azonban megrajzolta szexuális fantáziáit – bőrdzsekis, motoros férfiakat, favágókat, egyenruhás rendőröket, akiknek mosolya szinte ugyanakkora, mint eltúlzott férfiasságuk. Arról szó sem lehetett, hogy a konzervatív Finnországban ezek a képek nyilvánosságot kapjanak. Eleinte olyan amerikai újságokban jelentek meg rajzai, mint a meleg közönség igényeire hangolt, eleinte testépítőnek álcázott Physique Pictorial magazinban. És bár törvény tiltotta a homoerotikus-pornográf anyagok terjesztését, a képek számos országba eljutottak, és lassacskán nemzetközi rajongótábor épült köréjük.

Az 1920-ban született Laaksonen fantáziája második világháborús élményeiből táplálkozott. A finnek a nácik oldalán harcoltak, és bár ideológiailag ő maga az ellentétes oldalon állt, bevallása szerint nagy hatást tettek rá az egyenruhák és a katonai csizmák. Az antirasszista alkotó olyan korban, az ötvenes években vetett papírra vegyes bőrszínű párokat, amikor az szigorúan tabunak számított.

 

 

Rajzai egyszerre jelenítenek meg szexuális fantáziát és idealizált meleg férfiakat. Tom of Finland védjegye a fétis, a rendőr- és katonai egyenruhák, a bőrsapka és a bőrdzseki. Közvetlenül az ő műveiből merítve viselték ezeket később olyan sztárok, mint Freddie Mercury, a Frankie Goes to Hollywood tagjai, vagy épp Glenn Huges, a Village People bőrszerkós alakja. Kezdetben a rendőrök bricsesznadrágja és barna bomberdzsekije inspirálta, de miután megnézte Marlon Brando főszereplésével A vad (1953) című filmet, a motoros szerelés és a fekete bőr rabja lett. Ismerősei és teremtményei innentől egymást inspirálták: Laaksonen megrajzolta fantáziáit, majd elküldte barátainak. Ők szabókkal elkészíttették saját használatra a legszexisebb darabokat, aztán magukat lefényképezve fotókat küldtek vissza – amiből újabb és újabb ötletek születtek.

Sok barátjával ellentétben átvészelte a hetvenes-nyolcvanas évek AIDS krízisét, és 71 éves korában, 1991-ben hunyt el. A legtöbb finn számára teljesen ismeretlen maradt egészen addig, amíg a Helsinki Times újság nem közölte a nekrológját, majd röviddel ezután egyórás dokumentumfilm készült munkásságáról. Talán bravúros rajzstílusa és a botrányos téma kettősének köszönhető, hogy Laaksonen életműve ennyire magával ragadó. Amikor 2014-ben a finn posta kiadta a Tom of Finland-bélyegsorozatot, azt azonnal elkapkodták: 154 országból özönlöttek a megrendelések.
A mai finnek bevallottan imádják, hogy akár egy meztelen férfifeneket is felnyalhatnak bélyegként egy képeslapra, amit aztán elküldhetnek oroszországi ismerőseiknek. A kiváló humoráról ismert Tom minden bizonnyal jót derülne honfitársai csínytevésén.

 

 

A Tom of Finland életéről készült mozifilmmel zárul szeptember 17-én a Humen Film Festival a Művész moziban. A filmről további részletek a humenfilmfestival.com címen.

 

 

Hozzászólások

Previous post

Nyálcsorgató: A meleg állatmentő

Next post

Bálint és Szabolcs melegfilm-szűz lányokkal a moziban