„A szeretettel készített ételek sokkal finomabbak” – Interjú Tonté Barbarával, a Romani Gastro tagjával

Tonté Barbara elsőgenerációs értelmiségi roma nő, aki Budai Zsanettel vitte sikerre a Romani Gastro nevű blogot. A hagyományos cigány ételek receptjei eddig szájhagyomány útján maradtak fent, ők azonban könyvet írtak belőlük. Hagyományőrzés, fenntarthatóság és alázat – mindegyik fontos Tonté Barbara számára. Alapanyagokról, a kisebbségi csoportok helyzetéről és szívvel-lélekkel készített ételekről beszélgettünk a Romani Gastro tagjával.

Amikor felhívtalak telefonon, hogy interjút kérjek tőled, eddig ritkán tapasztalt alázattal álltál hozzá. Ez az alázat a blogon és a médiamegjelenéseken is érződik, valamint a roma gasztronómiához is így állsz. Honnan fakad ez?

Szerintem a siker egyik alapvető feltétele az, hogy alázattal, elköteleződéssel és feltétlen szeretettel álljunk a feladatainkhoz. Egy roma értelmiségi asszony esetében ez talán különösen fontos, hiszen minden elért eredmény, bejegyzés recept nemcsak a személyes, hanem a közösségem megítélésén is formálhat. Ez hatalmas felelősség, szerintem innen az alázat.

Elsőgenerációs roma értelmiségi vagy. Hogyan fogadták a családodban, amikor lediplomáztál?

A családom a kezdetektől nagyon támogató volt a tanulmányaimmal kapcsolatban. Azt hiszem, pontosan látták, hogy ha a testvéreimmel sikeresek vagyunk az iskolában, akkor könnyebben fogunk munkát, boldogulást találni. Büszkék rám, és a közösségünkben nagy tisztelet övezi őket a sikereink miatt.

Roma nő vagy, mennyire érzed, hogy nehezebb érvényesülnöd?

Nem gondolkodom ezen sokat, egyszerűen sokat dolgozom a céljaimon. A nap végén viszont kár lenne tagadni, hogy többet kell bizonyítanom ugyanazokért a sikerekért, mint egy többségi férfinek. Régen ez nagyon bántott, most egyszerűen a személyes példámon keresztül szeretnék rámutatni ennek a helyzetnek az abszurditására.

Mit gondolsz úgy összességében a kisebbségi csoportok helyzetéről a mai Magyarországon?

A rengeteg oktatási és foglalkoztatási kezdeményezés ellenére sajnos nagyon lesújtó helyzetet tapasztalunk a kisebbségek gazdasági és szociális helyzetét tekintve. Az egyre erősödő idegen- és fajgyűlölet az egyre nehezebb gazdasági helyzet és egy nagyon erős politikai propaganda eredménye, ami aggasztó. A kisebbségek helyzete szerintem a mai politikai élet egyik legnagyobb bölcsességet és gondosságot igénylő, az egyik legnagyobb kihívást jelentő feladata. Ennek ellenére a személyes és tágabb környezetemben is rengeteg olyan fiatal és tehetséges emberrel találkozom, akik a kulcsai lehetnek a változásnak.

Körülbelül két és fél éve vágtatok bele a blog írásába. Ősszel megjelent az első könyv is. Mi a következő cél most már egyedül?

A könyv kiadása után kis pihenő következett, amely során rengeteg kreatív ötlet született meg. Ezek egyrészt befolyásolni fogják a blog tartalmát, szervezetét, és megjelenését. Mostanában kevesebb tartalommal jelentkezem, mert rengeteg fejlesztésen dolgozom. Szeretnék az arculaton dolgozni, és még több videós tartalmat megosztani. Ezek nagyon időigényes folyamatok, amik sok időmet és energiámat emésztik fel. A tartalom tekintetében pedig még jobban szeretnék az autentikus cigány konyha felé fordulni, és több időt tölteni a közösségeinkben.

Régi célom egy gyermekétkeztetési projekt elindítása, illetve még több innovatív szemléletformáló tartalom kidolgozása. Ezek a hosszú távú, rég dédelgetett álmaim.

Az elmúlt évek gasztroforradalma megmutatta, hogy igény van a különböző kultúrák gasztronómiájára, azok modernizálására. A roma társadalmon belül hogyan fogadják a ti törekvéseiteket?

A hagyományok és a kultúra, így a gasztronómia megújulása alapfeltétele annak, hogy azt megőrizzük és tovább tudjuk adni a következő generációknak. Ha nem modernizálunk, ha nem újulunk meg, akkor ezek a gyönyörű szokások és remek receptek egy megszürkült emlékké válnak. A roma társadalom egyébként elismerően és kíváncsian tekint a blogra. El kell azonban azt mondani, hogy tekintve a szegényes körülményeket, kevés roma háztartásban van internet, így sajnos sokkal kevesebb cigány embert ér el az oldal. Ezen sokat kell dolgoznom még.

Egy korábbi interjúban beszéltél arról, hogy szeretni és tisztelni kell az alapanyagokat is. Például csak a melle húsáért nem vágnál le egy tyúkot. Azt is mondtátok, hogy vannak olyan alapanyagok, amiket pont ebből a tiszteletből fakadóan hagytatok el. Mik ezek?

Minden alapanyagot igyekszem kerülni vagy korlátozott mennyiségben használni, ami a természet és a környezet rombolásával vagy szennyezésével jár, illetve a termelésük, tenyésztésük etikai kérdéseket vet fel. Ilyen például az avokádó, amit imádok, és jó néhány halféle is.

Eddig a roma ételek receptjei csak szájhagyomány útján terjedtek, ezért is vágtatok bele a blogírásba. Mi volt az első recept, amit te megtanultál kislányként?

Nem hagyományos roma, de klasszikus fogás. Paprikás krumplit készítettem. A sütés tekintetében pedig a sajtos pogácsa az az emblematikus sütemény, amit halottak napján a nagyapám emlékére megtanultam, és a mai napig az eredeti recept szerint készítem.

Egészségesen próbálsz főzni, de nagyon sok szegényes, olcsó recepttel is dolgozol. Hogyan lehet ezt a két fogalmat összehozni?

Az ellentmondás csak látszólagos, hiszen kis odafigyeléssel és piacozással feloldható. A piacozás, illetve a megfelelő beszerzőhelyek felkutatása kulcsfontosságú ezen az úton.  Nagyon sokat segít még a háztartás pontos tervezése, a megfelelő kamra kialakítása, és a különböző innovatív tartósítás, befőzés is.

Az egészségesség és olcsóság mellett a fenntarthatóság is fontos számodra. Mit jelent ez a főzésben?

A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy igyekszem a lehető legtöbb mindent felhasználni, illetve kevésbé népszerű vagy ismert alapanyagokat is felhasználni. Ilyen például a belsőség, de említhetnénk a reteklevelet is, amiből isteni pesztó készül.

Mik a kedvenc alapanyagaid? Mik a kedvenc ételeid? 

Télen rengeteg sütőtököt, céklát és belsőséget használok, míg tavasztól őszig lecsó- és grillszezon van nálunk. A lényeg az, hogy az adott alapanyagnak szezonja legyen.

Van főállásod, családod, mellette pedig írod a blogot és rendszeresen szerepelsz a médiában is. Hogyan tudtok mindent összeszervezni?

Nehezen. (Nevet) Rengeteget köszönhetek a férjemnek, aki nagyon sok segítséget és támogatást nyújt a munkában és a szervezésben is. Sokszor ő készíti az ételfotókat, és sokat vigyáz a kisfiamra, míg írok. A kisfiam pedig a blog egyik legfőbb munkatársa, minőségellenőr.

Mit éreztél az eddigi legnagyobb sikerednek?

Egyértelműen a könyvet. Nagyon büszke vagyok még a Mautner Zsófi közreműködésével készült Masina Mesék sorozatra, és arra, hogy a blog körül egy nagyon aktív és összetartó közösség alakult ki, rájuk nagyon büszke vagyok.

Ha éppen nem otthon főzöl, akkor hova ülsz be szívesen enni? Jellemző, hogy felfedezed más kultúrák konyháit is?

Én általában kicsi, de hangulatos bisztrókat választok, mint például a Le Petite Bistro a Hajós utcán. Természetesen sokat megfordulok a Hold utcai piacon, ahol számos remek étterem nyílt. Imádom a thai konyhát, így minden ilyen éttermet nagy kíváncsisággal próbálok ki.

A főzést az egyik szeretetnyelvnek tartjátok, szívvel-lélekkel főztök. Hogyan lehet észrevenni, ha egy ételt nem szívből készítettek el?

Az alapanyagok a főzés során nemcsak hőenergiát kapnak, hanem óhatatlanul átveszik a szakács energiáit. Azok az ételek, amelyeket szenvedéllyel, szeretettel készítünk, azok sokkal finomabbak, és talán táplálóbbak is. Iskolapéldája ennek a bodag. Só, víz, liszt, és pici zsiradék jobb időkben. Nem hangzik túl ígéretesen, ez egy szomorú recept. Ennek ellenére sosem ettem rossz bodagot, mert mindig szeretettel sütik olyan roma asszonyok, akiket mérhetetlenül tisztelek és szeretek.

Zsebedits Patrik