Utazás

Rendhagyó múzeum-túra a disznótól a kölniig

Kevés ország mondhatja el magáról, hogy olyan mennyiségben bír kiemelkedő közgyűjteményekkel, mint Németország, ami a legnívósabb múzeumok hosszú sorával büszkélkedhet. A felbecsülhetetlen műalkotások mellett és a “hagyományos” múzeumokon túl is érdemes felfedezőútra indulni, mert vár ránk pár szokatlan, vagy éppen egyenesen meghökkentő tárlat is.

 

 

A stuttgarti Disznómúzeum

Festmények, dísztárgyak, képregények, fényképek, használati tárgyak az elegánstól a csiricsáréig, a régitől a modernig – és mindegyik alanya a disznó! Amióta kilencezer éve az ember háziasította, a disznó beépült a kultúránkba. Az eltelt időben ábrázolták sokféleképpen, valamint változatos hiedelmeket és jellemvonásokat társítottak hozzá. Tartjuk egyrészt a szerencse és a gazdagság szimbólumának, máskor meg ledisznózunk túlsúlyos személyeket. Egyszer ő a kapzsiság, máskor a butaság, vagy netán a kéjencség megtestesítője. A disznó mindenhol ott van. Sőt, még a tányérunkon is! Ezt ismerte fel 1989-ben Erika Wilhelmer, aki azóta családi vállalkozásban vezeti stuttgarti magángyűjteményét, és már a második generáció áll az intézmény élén. Kollekciója 27 kiállítóteremben közel ötvenezer darabot számlál, és naná, természetesen malacpersely is van!

 

 

 

 

A Német Currywurst Múzeum

Éhes disznó makkal álmodik, tartja a mondás, jelen esetben azonban makk helyett inkább legyen kolbász! Ami az amerikaiaknak a hotdog, az a németek számára a currywurst. Nem túlzás azt állítani, hogy ez bizony a nemzeti fast food, népszerűségét pedig az önálló múzeum is bizonyítja.
Eredete a második világháborút követő, szűkös évekig nyúlik vissza, amikor a háziasszonyoknak bizony kreatívan kellett felhasználniuk azt a kevés élelmiszert, ami rendelkezésre állt. A fáma szerint a berlini Herta Heuwer 1949-ben az országban állomásozó brit katonáktól Worcester-szószhoz és curryporhoz jutott. Nem ő volt az egyetlen, aki a korban hiánycikknek számító paradicsomos ketchupöt akarta valamivel helyettesíteni, de minden bizonnyal ő volt legsikeresebb. A fenti hozzávalókból készült, némi fűszerrel megbolondított öntetet kínálta kolbásszal, és az olcsó, ám laktató étel hamar népszerűvé vált a háború utáni újjáépítésen dolgozó kétkezi munkások között. Ez volt a kezdet, mára pedig évente 800 millió currywurst fogy az országban, ebből egyedül Berlin beburkol 70 milliót. A wolfsburgi Volkswagen-konszern egyenesen saját mészárszéket tart fenn, hogy előállítson saját dolgozóinak évi közel 2 millió adagot. És még egy érdekes adat: ma már minden berlini polgármester-jelölt hagyományosan lefényképezteti magát egy currywurst-stand előtt. A további érdekességekért irány a Deutsches Currywurst Museum!

 

 

 

 

A kölni kölnimúzeum

Mivel a kölni hallatán nálunk nagyon sokan az olcsó pacsulira asszociálnak, sőt, egyenesen a késő-szocialista kor húsvéti vendégjárásainak rémképe ugrik be, mindenképpen tisztázzuk a kölnivíz eredetét. Egy olasz parfümkészítő, bizonyos Giovanni Maria Farina 1708-ban alkotta meg azt az illatot, ami őt a tavaszi olasz reggelre, a hegyi nárciszra és az eső utáni narancsvirágok illatára emlékeztette. Az illatnak új lakóhelye iránti tiszteletből az Eau de Cologne nevet adta – a francia név jelentése pedig annyit tesz, hogy “Köln városából származó víz”. Vagyis kölni víz. Röviden kölni. Még mielőtt a magyar nyelvben az olcsó illat szinonimájává vált a kölni, az eredeti Eau de Cologne megkezdte hódító útját a korabeli Európa királyi házainál. Receptje a mai napig szigorúan őrzött titok, Farina 1709-ben megnyitott üzlete pedig még ma is üzemel az Obenmarspforten utcában, így ez a világ legrégebbi parfümgyártó egysége. Az itt található múzeumban vezetett túrákon megismerkedhetünk a parfümök történelmével a rokokó korszakától kezdődően, és számos híres, eredeti illat mellett legendás hamisítványokkal is – amelyek előállítását a korabeli hiányos jogi szabályozás tette lehetővé.

 

 

 

 

A húsvéti tojások múzeuma

A Sonnenbühlben található Ostereimuseum egész évben a húsvéti tojásokat ünnepli. Legyen az festett vagy karcolt, hagyományos méretű tyúk- vagy óriási strucctojás, mindegyik darab igazi
képzőművészeti alkotás. A negyven különböző technikával dekorált, több ezer darabos kollekció mellett megismerhetjük a tojásdíszítés történetét is.

 

Bartók-dalokkal túlélni a repülőszerencsétlenséget

A berlini Museum der unerhörten Dinge, azaz a Hallatlan dolgok múzeuma apróságokat gyűjt a múltból. Apróságokat, amelyek önmagukban nem bírnak olyan értékkel, hogy a hagyományos múzeumok figyeljenek rájuk. De mindegyikhez kapcsolódik egy olyan történet, ami érdekessé teszi őket, és ami egyáltalán nem közismert. Az űrben járt, szovjet Lajka kutyától kezdve a legendás pszichoanalitikus Sigmund Freudhoz kötődő, legkülönbözőbb tárgyakat találjuk itt. Például pár rozsdás csavart, amelyek egykor egy repülőgéphez tartoztak, ami 1939-ben a perui Andokban járt szerencsétlenül. Az egyetlen túlélő, Gary Dlugos 16 napon át vándorolt néptelen tájakon, emberlakta település után kutatva, és hogy tartsa magában a lelket, végig Bartók-dalokat énekelt. Végül szerencsésen megmenekült, de soha többé nem volt képes Bartókot hallgatni. Az alapító Roland Albrecht tárgyai mind olyan történeteket mesélnek el, amik a valóság és a fantázia határmezsgyéjén állnak, és a látogató képzelőerejére bízza, mennyit hisz el belőlük.

 

 

Previous post

Nyálcsorgató - Videóban vetkőznek a téli olimpia férfi versenyzői

Next post

A két meleg olimpikon, a homofób alelnök és a bigott tévés