Életmód

A magyar borkultúra egy világpolgár szemével – Interjú Florian Zarubával

Florian Zaruba néhány éve úgy döntött, hogy húsz évnyi marketingpályafutást maga mögött hagyva a balatoni Kéthelyre költözik és német vállalkozóként hódítja meg a magyar borpiacot. De nem is csak a magyart: merész célja, hogy a Kristinus borokat az egész világon ismerjék. A birtokigazgatóval álomba illő életéről, a magyar borok (talán csak vélt) világhírnevéről és a nem is olyan békésnek ható borpiacról beszélgettünk. De arra is választ kaptunk, hogy milyen az élet nyíltan meleg vállalkozóként.

 

Az interjúra szigorúan fél órát kaptunk. Mindig ilyen elfoglalt vagy?
Néha előfordul. Az utóbbi két évben rengeteg munkánk volt, hiszen valami nagyon szépet akartunk létrehozni, a tökéletesség volt a cél. Ha pedig valamit jól akarsz csinálni, rengeteg energiát kell belefektetned. Valóban sok dolgom van, de szeretem, hogy így van.

Münchenben születtél, majd Magyarországra költöztél és a Balatonon nyitottál egy borászatot. Hogy történt ez?
Amikor gyerek voltam, a nagybátyámnak köszönhetően imádtam vadászni. Akkoriban eldöntöttem, hogy olyan munkát szeretnék, ami szorosan kapcsolódik a természethez vagy a mezőgazdasághoz. Később erdészetet tanultam, de aztán a marketing felé fordultam. Kicsit csillogóbb és érdekesebb világnak tartottam, illetve ekkor bújtam elő, és úgy gondoltam, hogy a földművelésben melegként nem lehet jövőm. Aztán sokáig dolgoztam tanácsadó és reklámügynökségnél, majd 15-20 év után realizáltam, hogy nem tesz igazán boldoggá. Nem mondom azt, hogy rossz döntés volt a marketing felé fordulni, de nem a szívemből jött. Úgyhogy egy idő után elkezdtem új víziót és irányt keresni, és arra az elhatározásra jutottam, hogy vissza akarok térni a gyökerekhez. Ahhoz, ami igazán közel áll hozzám: a természethez, vadélethez, földműveléshez… És fel akarom használni a marketingtudásom olyan saját termékekhez, amiket én is szeretek.

Aztán véletlenül megtaláltam ezt a borászatot, és kapcsolatba léptem a tulajdonossal. Mindketten örültünk, hogy egymásra találtunk. Ő pont olyan embert keresett, mint én, én pedig pont egy új fejeztet kerestem az életembe. Úgyhogy belevágtam. Hogy miért Magyarország? Véletlenül. De mindig is nyitott voltam az új dolgok felé. Inkább az a kérdés, hogy miért ne választhattam volna Magyarországot. Amíg szeretek itt lenni, addig jó, hogy itt vagyok. Jó emberekre leltem itt, szeretem a vidéket, szeretem Budapestet. Jó itt.

 

 

A bornak Magyarországon óriási kultúrája és történelme van. Mennyire akarod ezt reprezentálni német emberként? Hozol a magyar borászatba némi német kultúrát?
Nem. Münchenből jöttem, maximum sörkultúrát tudtam volna hozni. Mindennek megvan a maga történelme. Minden életnek, minden országnak. Ebből a történelemből tud csak valami új kinőni, csak ebből tudsz valamit felépíteni a jövőben, ha ismered ezt a tudást és tapasztalatot. Emiatt számomra mindig fontos volt a magyar történelem és az a 2000 évnyi tudás a borról, ami mindenhol jelen van: az emberekben, a borászatokban, a borokban. Ez tökéletes hely arra, hogy bort készítsek, és tökéletes hely arra is, hogy inspirálódjak és új technikákat próbáljak ki. Ezt akarom elérni, ez a feladat: a borkészítés történelmét összepárosítani egy modern európai cégmodellel. Szeretném, ha a Kristinus egyszer a legjobb borászat lenne Magyarországon, és megmutathassuk a világnak, hogy milyen bort tudunk készíteni.

Nehéz volt megtalálni a rést ezen az igencsak sűrű piacon?
Üzleti szempontból ez olyan, mint bármely másik piac: csak akkor kaphatsz belőle egy kis részt, ha valamiben jobb vagy. Ha jobb a terméked, jobb a marketinged, jobban fejlődsz, jobb emberekkel dolgozol, jobb ötleteid vannak. Mindkét reakciót megtapasztaltam új vállalkozóként. Voltak, akik ellenünk voltak, mert volt bennük egyfajta félelem, hogy elvesszük a munkát. Míg a másik oldalon voltak olyan borászatok, akik modern módon gondolkodnak, mint például a Sauska. Ők hozzánk hasonlóan nyitottak egész Európára és az USA-ra. Ők is látják, hogy piac mindenhol van, ahol akarjuk, hogy legyen. Van, aki partner lesz, van, aki konkurencia – méghozzá erős konkurencia. És lesznek irigyek. De ez így működik.

Úgy érzem a szavaidból, hogy elég sok a harc a borpiacon…
A harc erős szó. Minden tradicionális üzleti szektor, ami mögött komoly történelem és tradíció áll, sokkal bonyolultabb, mint a többi. Hiszen a benne lévő vállalkozók egy erős csoportot képeznek, akik régóta ismerik egymást, régóta dolgoznak együtt, és régóta mindenkinek jut egy szelet. De ha valaki új, kezdő, még ha nem is nagy, akkor félnek tőle. De nem veszik fel a harcot vele. Mi megpróbálunk mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani. A legtöbbeknél ez működik, együtt tudunk dolgozni, megpróbálunk együtt haladni és új dolgokat kipróbálni.

Más a magyar borpiac, mint a német?
Kicsit. A német történelem is más, és ezáltal a németek sokkal nyitottabbak, ez pedig az üzletre is igaz. Az emberek nem szorítják magukat annyira határok közé. Nincs olyan attitűd, hogy ha a szomszédom bort készít, akkor én már nem tehetem. A németek egyszerűen nem így gondolkodnak. A németek úgy gondolkodnak, hogy ha a szomszédom jó olaszrizlinget termeszt, akkor én jó sauvignont fogok termeszteni. Mert mindkettőnknek jut hely. Mi már megtanultuk, hogy üzletet kötni nem azt jelenti, hogy legyőzöd a szomszédod vagy a konkurenciád. Az igazi cél az kell, hogy legyen, hogy túlszárnyald magad, innovatív légy, jobb terméked legyen. Ez a cél. Nem az, hogy valakit legyőzz.

Mi a Kristinus célja?
Nekünk az a koncepciónk, hogy nemzetközileg is nyitottak legyünk minden újdonságra. Például együtt dolgozunk egy egyetemmel, hogy a hallgatók révén mindig kapjunk új inputot. A csapatunk tagjai a világ különböző részéről érkeztek, mind idehozták a saját országuk borkultúráját, a menedzsereinknek pedig óriási tapasztalata van egész Magyarországról. Így születhet tökéletes bor.

Más borászatok vezetőivel ellentétben nem csinálok mindent egyedül. Mi együtt tervezünk, együtt dolgozunk, együtt kóstoljuk a borokat. Ez teljesen másfajta gondolkodásmód a Magyarországon megszokottnál. És a céljaink is mások. Jelenleg legnagyobbrészt Magyarországra gyártunk bort, de a jövőben Európát és az egész világot meg akarjuk célozni. Mi nemcsak itt akarunk nagyok lenni, hanem meg szeretnénk mutatni az egész világnak, hogy milyen jó borok teremnek Magyarországon, és közben olyan cég lenni, ami jó munkahely, nyitott és fair mindenkivel szemben. Szeretjük, ha mindenki élvezi a munkáját, szórakozik közben, és emellett törekszik a tökéletességre. És ezt érezheted a borunkon is. Ha az emberek boldogok, jó a bor. Ha az emberek nem boldogok, nem jó a bor.

 

 

Hogyan fogadják a magyar bort külföldön?
Ez attól függ, hova mész. Miután a vasfüggöny kettévágta Európát, a nyugati oldalon sokkal bonyolultabb volt magyar bort eladni, mert olcsó kommunista borként ismerték. Ezt a beidegződést nagyon nehéz leépíteni. Olaszország, Franciaország, Németország, Ausztria és Spanyolország ugyancsak erős borpiaccal rendelkezik, így itt alapvetően nagyon nehéz értékesíteni más ország borát, a magyart pedig különösen nehéz. De javul a helyzet.

A másik oldalon viszont sok ország szereti a magyar bort, a Tokaji például mindenhol híres. Ez sokat segít, mert ha az emberek ismerik a jó minőségű termékeket egy országból, akkor nyitottabbak a többi termékre is. A skandináv országok, Anglia és a közép-kelet-európai országok szeretik a magyar bort, itt könnyebb is piacra lépni. Ahogy Európán kívül is, mert ott az embereket az érdekli, hogy mekkora tradíciója van adott országban a borkészítésnek. Magyarországon pedig ezer évnyi tapasztalat van.

Említetted, hogy úgy érezted, melegként nem dolgozhatsz a mezőgazdaságban. Milyen melegként a boriparban dolgozni?
43 éves vagyok, akkoriban, mikor előbújtam, Németországban ez még bonyolultabb ügy volt. Már akkor is oké volt melegnek lenni, de voltak még olyan területek a gazdaságban, ahol könnyebb volt, és olyanok is, ahol nehezebb. A marketing- vagy reklámpiacon, ahol kreatív, nyitott emberek dolgoznak, könnyebb volt ezt felvállalni. Ezért is választottam akkor a marketinget. Több, mint húsz év után már sokkal magabiztosabb vagyok. Tudom, mit tehetek meg, tudom, ki vagyok, tudom, hogy bízhatok magamban. Nem hagyatkozom másra. Ha ezt megtanulod, sokkal könnyebb azt mondani, hogy nem érdekel, mit mondanak rólad mások. Emellett hiszek abban, hogy ugyanolyan vagyok, mint a többi ember. Ha az emberek ezt látják, akkor elfogadják. Ha nem félsz, akkor nem lesz lehetőségük arra, hogy megtámadjanak.

Ha az ember megnézni az Instagramodat – és bevallom, én jól átnéztem –, egy igazi áloméletet lát. Balatoni birtok, reggel nagy séták a kutyával, este borozás a teraszon. Tényleg ennyire idilli az életed?
Azt kell mondjam, hogy közel vagyok álmaim életéhez, de még mindig megvannak a magam problémái, és ugyanúgy vannak jó és rossz napjaim. Nem szeretem azokat az embereket, akik azt mondják, hogy minden tökéletes. Nem hiszek a tökéletes életben, számomra nem reális. Az élet a mindennapi megpróbáltatásokból is áll, minden nap fejlődni kell. De most boldog vagyok azzal, amit találtam és amit csinálok.

Elég erős sztereotípia, hogy az LMBTQ embereknek mennyivel jobb és kifinomultabb az ízlése akár a borokban is. Illetve alapvetően rengeteg nyugati országgal ellentétben Magyarország máig nem épít az LMBTQ turizmusra. A Kristinus számára mennyire fontos az LMBTQ közösség?
Mint mondtam, nyitott cég vagyunk, én is meleg vagyok, így már alapvetően máshogy állunk ehhez a témához. Emellett tudom, hogy létezik ez a sztereotípia, de sok ilyen azért születik meg, mert erős igazságalapja van. Emellett ebben a közösségben rendkívül sok erő rejlik. Kreatív munkákat keresnek, inspiráló életet, sokszor véleményvezérek, valamint nyitottak és érzékenyebbek a közösség történelme és az őket körbevevő szituáció miatt. Magyarországon az, hogy célközönségként tekintsenek a melegekre, később kezdődött, mint Európában. De elkezdődött, és örülök, hogy mi is támogatói vagyunk ennek az ügynek. A Kristinus Borbirtok nyitottan áll mindenkihez, és szeretném, ha az LMBTQ közösség tagjai tudnák, hogy van Magyarországon egy hely, ahova el tudnak jönni élvezni a borokat, a tájat, a fine dining ételeket, ahol pihenhetnek, megnézhetnek egy jó filmet, meghallgathatnak egy jó koncertet, és közben teljesen elengedhetik magukat.

Milyen németként Magyarországon élni? A politikai helyzet és a hangulat nálunk azért valamivel bonyolultabb.
Ez az ország egy remek ország, de kevesebb félelemre lenne szükség és még több szeretetre, szórakozásra és nyitottságra. És ha ezt megadná magának, sokat fejlődhetne, mert óriási lehetőségek rejlenek benne. Ha kizársz egy országot a világból – és ez alatt nem csak a kerítésekre gondolok –, akkor az emberek nehezen tudnak fejlődni. Mindenhol láthatod a világban, hogy a határok nem egészségesek. A magyar emberektől függ, hogy változtatnak-e ezen. Kíváncsi vagyok, hogy a következő években mi fog történni Magyarországon: Európa irányába fog haladni vagy még inkább bezárkózik a határok közé. De szerintem marad Európánál.

Néha, gondolom, otthon megnyitsz egy Kristinust. Melyik a kedvenc?
Sok mindentől függ. A hangulatomtól, az időjárástól, az évszaktól: nyáron szinte alig iszom vörösbort, télen pedig szinte csak azt. De amit igazán szeretek, az a Cabernet Sauvignonunk és Cabarnet Franc-unk. De a Chardonnay-t és a Sauvignon Blanc-t is imádom. Emellett nagy rajongója vagyok a Furmintnak, amit mi nem termelünk, de már tervezzük az ültetését, mert zseniális magyar bor készíthető belőle.

Milyen borokat szeretsz még? Akár a konkurenciától.
Szeretem a Sauska és a Légli borait. Itt ugyanaz a helyzet: nem lehet választani. Ezt szeretem Magyarországban: a borkínálat annyira színes, hogy nagyjából bárhova mehetsz, találsz egy nagyon-nagyon jó bort. És a világárakhoz képest nagyon olcsón. Az ár-értékarány nagyon jó Magyarországon, a borok is nagyon jók. Szóval erre a kérdésre lehetetlen válaszolni.

 

Kanicsár Ádám András

 

Previous post

Ennio Marchetto a MOMkult színpadán – 2018 februárjában az olasz humor nagyágyúja Magyarországra érkezik!

Next post

Nyálcsorgató - Rögtön becsekkolunk ettől a pilótától