Kultúra

Leszámolás velem – Igaz történet a világon először a színpadon!

„A lelket hozzuk felszínre, a test másodlagos” – Interjú Nagy Dániel Viktorral

Leszámolás velem címmel mutatják be márciusban a Jurányi Házban Édouard Louis nagy sikerű életrajzi könyvének – Leszámolás Eddyvel – magyar színpadi adaptációját. A sivár, leépült francia iparvidéken felnövő, érzékeny és okos, de bátortalan meleg fiú gyermekkorát, majd teljes átalakulását Nagy Dániel Viktor ábrázolja. Őt kérdeztük a monodrámáról, de filmjeiről és koncertjeiről is.

 

Tudjuk, hogy egy színész átváltozóművész, de a te markáns, férfias megjelenésed távol áll a könyvben megjelenő fiú karakterétől. Az ő problémáinak egy részét is az a különbség okozza, amely szembeötlő közte meg a pusztuló iparvidék markos legényei között. Te viszont külsőleg nem lógnál ki közülük. Milyen Eddy lesz az, akivel leszámolsz?
A habitusból indulunk ki és a nem a testalkatból. Nem követjük a könyv minden rezdülését, létrehozzuk a saját változatunkat, amiben nem titok, hogy elsősorban Eddy családjára és szűkebb környezetére helyezzük a hangsúlyt. Minden itt kezdődik. Eddyt ez a rideg környezet akkor is kirekesztené, ha nem lenne meleg.

Azért kérdeztem rá a megjelenésre, mert őt először alkati mássága, vékonysága – ahogy később fogalmaz: polgári teste – miatt zárják ki, mert ez a külső különbség hamarabb feltűnik, mint a belső.
Ezt nem így érzem, az ő véznasága ugyanis sokkal kevésbé zavaró a környezete számára, mint a mássága. Például az, hogy hetente színjátszó körbe jár, vagy nem szereti a focit, ami ebben a környezetben nevetségessé teszi. Szülei azt is furcsállják, hogy nem jár el bandázni vagy csajozni. Tíz évesen! Próbál ő ugyan változni, egy év alatt hízik 20 kilót, még a lányoknál is bepróbálkozik, igyekszik megfelelni az elvárásoknak, de ez nem változtat semmin. Ebbe az önmarcangolásba aztán kis híján beleroppan. Mi innen közelítjük meg őt. A lélekre koncentrálunk, és az mindegy, milyen külsőben van, a test másodlagos. A szeretethiány, amelyben felnő, és amit sajnos sokan mások is megtapasztalnak melegként – ez van a mi előadásunk középpontjában.

Azért kérdeztem ezeket, mert egy önmaga megvédésére szemmel láthatóan jobban képes fiút talán sokkal kevésbé zaklattak volna.
Lehetséges, de belül ő is ugyanolyan bizonytalanságokkal küzdött volna, és ez a lényeg. Az alkotóművészetben szerencsére megvan az a szabadság, hogy elvonatkoztathatunk a külsőségektől. Mert a lelket hozzuk a felszínre, a test másodlagos. Ráadásul nem csupán azt mutatjuk meg, ahogy ez a kis közösség kizárta Eddyt, hanem azt is, hogy Eddy aztán szintén kizárta őket az életéből.

Ez érdekes, mert az embernek többnyire eszébe sem jutna, hogy egy kiközösített „viszontkiközösíthet”. Deszkák után azonban vászon: áprilisban mutatják be a Brazilok című filmet, amelyben egy tengerentúlra szakadt hazánkfia kiutaztatja szülőfaluja kis focicsapatát Brazíliába. Ennyire nagy a vész, hogy már magyar futballimportra szorulnak?
Itt egy egyszerű, magyar falubajnokság válik hirtelen kőkemény küzdelemmé, mert a nyertes csapat utazhat. A faluban komoly feszültség van romák és nem romák között, amit az én karakterem is szimbolizál: épp hazaérkezem egy év börtön után, ahova egy nem roma fiúval történt verekedés következtében kerültem. Fűt a bosszúvágy, és ezt a roma focicsapat megszervezésében vezetem le, mivel megértem, hogy azzal tudok leginkább visszavágni, ha a legjobbaknak bizonyulunk a faluban, és mi mehetünk Brazíliába.

És 1, 2 vagy X?
Sajnos erre nem válaszolhatok.

Pár éve fut egy sikeres mininovella-pályázat, 100 szóban Budapest címmel. Nem ismeretlen ez nektek, de most valami nagyobb dobásra készültök. Mire is?
Szilágyi Csengével pár éve foglalkozunk ezzel, az utcán adjuk elő a Tavaszi Fesztivál során. Kb. negyvenperces előadást alakítunk ki az írások legjobbjaiból, nagyjából 60 írásból rakjuk össze. Most viszont a Mozsár Műhely által meghirdetett pályázat eredményeként valódi színházi eseménnyé fejlesztjük, hogy ne csak a Tavaszi Fesztivál alatt láthassa az utca népe. Az előadást a Manna Produkcióval készítjük, és járni fogjuk vele az országot. De az idén sem fogunk hiányozni az utcáról a fesztivál ideje alatt.

Nemrég láttam Feledi János Pilinszky-táncestjét, ti viszont Hrutka Róberttel nem megtáncosítjátok, hanem megzenésítitek a verseit.
Hrutka Robi a verseket alapvetően Alex Fenderrel zenésítette meg, Kalmus Felicián csellókíséretével, én csak másfél éve estem be a produkcióba, a dalok között elszavalt Pilinszky-versekkel. Bereményi Géza erősen kötődik Pilinszkyhez, Robi meg úgy gondolta, hogy néhány általa áthangszerelt Cseh Tamás-dal jól illene a műsorba. Így aztán egészen komoly koncert alakult ki – Egy este Pilinszkyvel címmel –, amelyben már nemcsak Pilinszkyt szavalok, de énekelek is a Hrutka Robi hangszerelte Cseh Tamás-dalokból. Felemelő élmény minden koncert.

Látszik rajtad, hogy karban tartod a tested. Jut idő ilyen sok és ennyire különböző művészeti teljesítmény mellett az edzésre? Hogyan töltődsz fel a mindennapokban?
A test karbantartása könnyű, arra ott van az edzőterem. Ennyi munka mellett nekem a meditálás segít megtalálni a középpontot. Energetikával is foglalkozom, ennek segítségével tartom karban a lelkem. Az öngyógyítást nagyon fontosnak tartom.

Így a beszélgetés végén térjünk kissé vissza a Leszámolás velemhez: hogy álltok a próbákkal?
Mivel március 7-én már itt a premier, egészen jól állunk, ráadásul teljesen új terepen mozgok, mert ezúttal szó sem lesz a tőlem megszokott extrovertált színjátszásról. Csendes, megrázó, személyes előadást láthattok majd, és nemcsak ezért fontos ez nekem, hanem azért is, mert eddig sosem foglalkoztam ilyen mély társadalmi problémák felvetésével, mint a – bármilyen – másság elfogadása.

Miért lett az előadás címe Leszámolás velem? Ez nem a könyv eredeti címe, noha legalább a fele benne van…
A címet a rendező, Rába Roland adta, mert a mi adaptációnk arra mutat rá, hogy Édouard Louis minden erőfeszítése ellenére sem tudott teljesen leszámolni Eddyvel, vagyis a gyermekkorával. Bár elköltözött, nevet változtatott, szabályos fogsort csináltatott magának, sportosabb lett, előkelő egyetemre került – mégis ott hordozza magában mindazokat a kínokat, amelyeket egy könyörtelen vidéken egy meleg srácnak meg kellett tapasztalnia. A külső sokat változott, de a belső is? Erősebb lett, elfogadta-e magát, a másságát? Kirekeszti még őt a világ, és kirekeszti-e ő még a világot? Sok a kérdés, mi pedig keressük a válaszokat.

Szerző: Marton Levente

 

Apám kétségbeesett. “Fiú ez egyáltalán, vagy mi? Folyton bőg, fél a sötétben. Miért ilyen? Én nem neveltem lánynak, pont úgy bántam vele, mint a többi fiúval!” Fogalma sem volt, hogy engem ugyanezek a kérdések gyötörnek. Ha fiú vagyok, miért nem vagyok olyan, mint a többiek? Miért viselkedem így, miért affektálok, miért gesztikulálok széles mozdulatokkal, miért olyan nőies a beszédem? Nem tudtam, miért lettem ennyire más, és ez borzalmasan fájt.

 

LESZÁMOLÁS VELEM
Nagy Dániel Viktor előadásában

Édouard Louis: Leszámolás Eddyvel (En Finir avec Eddy Belleguele) című regénye alapján Dr. Pataki Pál fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta Zöldi Gergely
Díszlet-jelmez: Bánki Róza
Dramaturg: Zöldi Gergely
Rendezőasszisztens: Kis Kádi Judit
Plakát: Csáfordi László
Producer: Orlai Tibor
Rendező: Rába Roland

FIGYELEM! Az Orlai Produkció kedvezményes jegyeket kínál a HUMEN Magazin olvasóinak az áprilisi előadásokra. Az első 30 regisztráló 20 százalékos kedvezménnyel válthat jegyet a Leszámolás velem című darab áprilisi előadásaira. A kedvezményes jegyek az orlai@orlaiprodukcio.hu e-mail címen igényelhetőek.

 

Previous post

95 éves korában coming outolt a nagypapa

Next post

Indiában betiltottak egy meleg témájú filmet