Életmód

Ilyen Oroszországban melegként felnőni

Főváros: Moszkva (11 millió fő)

Államforma: szövetségi köztársaság

Népesség: 143,7 millió fő

Homoszexualitás: 1993 óta nem bünteti törvény, a “melegpropaganda” 2013 büntethető

Moszkva

Moszkva a „gigászi emberek” városa, akik hódítani akarnak, és nem ismernek lehetetlent. Moszkvában minden extrém. Nagyon régi, nagyon modern, nagyon zsúfolt, nagyon multikulturális és nagyon vibráló. De mellette nagyon stresszes és nagyon élhetetlen is tud lenni. Legalábbis ezt meséli Alexander Agapov.

Mind tudjuk, milyen nehéz idők járnak az orosz melegekre. Korlátozzák a szólás és véleménynyilvánítási szabadságukat, a politikai elit propagandával bélyegez meg bármi filmet, cikket, vagy akár beszélgetést is, amiben az LMBTQ-emberek nem pedofilként, betegekként, vagy épp pederasztaként jelennek meg. És nincs gyakorlatilag senki közéleti személyiség a hatalmas Oroszország határain belül, aki ez ellen felemelné a szavát. Szása ezt a saját bőrén érzi.

Pedig az élet nem volt mindig ilyen elviselhetetlenül korlátozott. Vidám gyerekkora volt, általános iskolás osztálytársai imádták, egyenesen rajongtak érte. Középiskolában aztán jöttek az újabb osztálytársak, újabb barátok. Fiú padtársával nagyon összemelegedtek. Talán túlságosan is. 13-14 évesek voltak, amikor elkezdték felfedezni saját testüket és egymásét is. Barátja azonban megijedt ezektől az érzésektől, Szása ellen fordult. Másoknak is elfecsegte a titkot és onnantól Szása volt az iskola buzija. Az volt a legkevesebb, hogy egyesek onnantól levegőnek nézték. A szóbeli atrocitás mindennapos volt és egy alkalommal valamelyik felsőbb éves srác meg is verte.

DSC_5334

Nem volt kihez fordulnia sem. Barátai nem tudták, szüleinek sem merte elmondani. Amit a televízióban a homoszexualitásról hallott és látott, az inkább az egésznek a kifigurázása volt. Egyedül egy tinimagazin nyújtott olykor segítséget, amelybe fiatalok írhattak kérdéseket, oszthattak meg problémákat és tanácsadók, pszichológusok válaszoltak. Itt többször is előkerült a másság. Szása egy időben még a vallás felé is fordult, így próbált rátalálni a „normális útra”. A rendszerváltást követően a felbomló Szovjetunióban egyébként is egyre többen találtak újra rá az ortodox egyházra, a hitre és az úgynevezett erkölcsös életre.

Megkönnyebbülést aztán a felsőoktatás hozott Szásának. Nem ismerte senki, tiszta lappal indíthatott. Ismerkedni is elkezdett – bár külföldi fiúkkal. Első kapcsolata egy holland fotóssal volt, az interjúhoz is az általa készített fényképek közül válogatott. A nagy szerelem segített neki aztán erőt adni ahhoz is, hogy odaálljon családja elé. Húga teljesen természetesen fogadta a hírt, édesanyja már nehezebben. Sírt, marcangolta magát. Sok év után, a mai napig is felteszi még fiának a valószínűleg sokunk által ismert kérdést: Ha jönne egy kedves lány, megváltozna-e? De ma ezen kívül már szerencsére azért arról is tudnak beszélgetni, ha Szásának fiú miatt van szerelmi bánata. Egyedül édesapja nem tud a dologról (megjegyzés: Alexander a mai napig a szüleivel él), de egyszer majd neki is el szeretné mondani.

A városba ritkán mozdul ki szórakozni, évente csupán egyszer-kétszer. Bár Moszkva is világváros, nincsenek olyan nyüzsgő meleg gócpontok, mint Párizsban a Marais, vagy Berlinben a Nollendorfplatz-Motzstraße. A meleg szórakozóhelyek, bárok, kávézók és szaunák rejtőzködnek. Vagy eleve távol vannak a belvárostól, kint a gyártelepen, vagy a föld alatt, egy pincében. Az árak magasak, a védelmi és kenőpénzek pedig még magasabbra tolják. Ha pedig egy külvárosi szórakozóhelyre szeretne menni az ember, akkor még a taxiköltséggel is számolnia kell, hiszen az éjszakai közlekedés rendkívül elmaradott Moszkvában – és egy buli jellemzően éjfél után indul csak be.

DSC_5451

Oroszországban 1993-ig homoszexuálisnak lenni törvénybe ütköző volt és csak 1999-ben törölték a mentális betegségek listájáról. Szása szerint fontos felhívni a figyelmet arra – és ez segít megérteni a jelenlegi melegpropaganda-ellenes törvény rendkívül gyors és belpolitikai ellenállás nélküli elfogadását is -, hogy egyik aktus sem belülről jövő kezdeményezés volt. Előbbi az Európa Tanácshoz való csatlakozás egyik alapfeltétele volt, míg utóbbit az Orosz Orvostudományi Akadémiának kellett „benyelnie” ahhoz, hogy komoly nemzetközi szervezetekbe beléphessen.

Szása szerint az orosz ember számára nagyon fontos lett az erkölcs. Különösen mert annyi erkölcstelen dolgot lát maga körül: bűnözés, korrupció, erőszak, személyi kultusz, lenyúlások. A vadonatúj jelenségként felbukkanó homoszexualitásra is úgy tekintettek, mint az erkölcstelenség egy újabb bástyájára. A melegtéma egyben figyelemelterelésnek is kitűnő. Így nem kell foglalkozni azzal, ha romlik a rubel, gyengül a gazdaság, vagy nő a munkanélküliség. Jó, amíg van ki ellen hergelni a népet, hiszen addig sem fordulnak választott képviselőik ellen.

Szása fél szívvel már nyugaton van, hiszen holland informatikai cégnek dolgozik be Moszkvából. Bár hinni szeretne, de szerinte esélytelen, hogy bármi is változzon Oroszországban az elkövetkezendő időszakban. Tavaly decemberben együtt töltöttünk pár napot. Két dologról beszéltünk nagyon sokat: fiúkról és hogy mennyire elvágyik szülőhazájából.

Szerző: Waliduda Dániel

 

Previous post

Egyél bablevest és fotózd le Tarlósnak!

Next post

Több százan vettek részt a második ciprusi Pride-on