Főváros: Párizs (2,2 millió fő)
Államforma: elnöki köztársaság
Népesség: 66,7 millió fő
LMBT jogok: házassági egyenlőség 2013 óta
A cikk születése előtt Manuel Picaud-val csupán egyetlen alkalommal, még három évvel ezelőtt találkoztam Ljubljanában az Európai Meleg és Leszbikus Sportszövetség éves közgyűlésén. Arról a napról jólöltözöttsége és az a jellegzetes mosolya maradt meg, amely az úriemberek sajátja. A körkeretes szemüveg mögött azonban évtizedek örömei és viszontagságai húzódnak.
Bár Manuel Strasbourgban, az Európa Tanács székházának közvetlen szomszédságában nőtt fel, és így hamisítatlan européernek tartja magát, felnőtt évei mégis Franciaország és egyben az európai meleg élet (egyik) fővárosához kötődnek. Az 1965-ben született férfi tinédzserkorában még más légkör uralkodott, hazájában a homoszexualitást a nyolcvanas évekig törvény büntette. Aki Franciaországban mégis élményekre vágyott, annak Párizsban volt a helye. Így tett Manuel is, akinek a középiskolai tornatermi sóvárgások után először itt volt lehetősége tapasztalatokat gyűjteni, igazi szerelembe esni. Sajnos első nagy szerelme hamar tragédiába fordult: a fiúról, akivel együtt járt, kiderült, hogy HIV pozitív. Mivel a nyolcvanas évek közepén még egyáltalán nem létezett rá orvosság, párja néhány éven belül elhunyt AIDS-ben.
Státusza innentől meghatározta Manuel életét is. Kevéssé félt attól, vajon melegségéhez mit szólna családja, sokkal inkább attól tartott, hogy fertőzése miatt közösítik ki. Ebben az időszakban ugyanis, ha valaki coming outolt, az első kérdés ez volt: „Akkor AIDS-es vagy? Hamarosan meghalsz?” Munka mellett – a bankszektorban helyezkedett el – igyekezett tartalmas szabadidős elfoglaltságot találni magának. Ezt hamar a sportban, méghozzá a meleg sportszervezetek körében és a rendezvények szervezésében találta meg, ahol pár éven belül a csúcsra jutott. Önkéntesként a kilencvenes években a francia Meleg és Leszbikus Sportszövetség (FSGL) elnöke, 2002-ben az amerikai központú, 1982-ben alapított Federation of Gay Games első európai kincstárnoka, 2006-ban pedig tiszteletbeli örökös tagja lett.
A nemzeti sportszervezet élén betöltött tisztsége előbújását is segítette. A párizsi Pride-felvonulásokon elnöki tisztségéből adódóan évről-évre a menet élén haladt, sokszor közvetlenül a főpolgármester mellett, országos tévécsatornák kamerájával nézve farkasszemet. Fura módon munkáját emiatt egyáltalán nem kellett féltenie, sőt, gyorsabban haladt előre, a bank vezetősége ugyanis szívesen tetszelgett a befogadás és sokszínűség köntösében. De csak a látszat volt a fontos: Manuel tényleges, felelősséggel járó munkát aligha kapott, és a munkahelyi rendezvényekre is tilos volt partnert vinnie. Pár évvel később aztán, amikor megtudták róla, hogy HIV pozitív, ajtót mutattak neki.
Francia kollégám azóta minden idejét és energiáját a meleg sportélet szervezésére fordítja. Kevés ember van ma Európában, aki jelentőségteljesebb pozícióban lenne, ő ugyanis a 2018-as Gay Games szervezőbizottságának elnöke. Az LMBT-közösség olimpiájának is tartott esemény sorrendben már a tizedik lesz.
Nem kis feladatot vett ezzel a nyakába, de három évtizedes tapasztalattal a háta mögött könnyedén birkózik meg az akadályokkal. A szervezést nemcsak a francia olimpiai bizottság, de országos ifjúsági sportszervezetek, a francia állam és a párizsi városháza is teljes mellszélességgel támogatja, nemzeti ügyként kezelve azt. A 2018. augusztus 4–12. között megrendezésre kerülő nemzetközi LMBT sportrendezvényre 70 ország 15 ezer résztvevőjét várják 36 sportág versenyeivel, valamint további 14 kulturális eseménnyel, bulikkal bolondítva meg a játékokat, olyan helyszíneken, mint a Grand Palais, a Jean Bouin Stadion és maga a városháza. Bízom benne, hogy a jövő év nyarán minél több olvasónknak lesz lehetősége személyesen is meggyőződni róla, milyen ember Manuel Picaud.
