Utazás

HongkongGo – A legújabb BoyOnGo

Amikor még arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne felfedezni néhány ázsiai országot vagy várost – persze sokáig ez a kontinens az úti listámon hátul szerepelt –, akkor valahogy Hongkong mindig kimaradt a szórásból. Ennek valószínűleg nagyon egyszerű oka volt, mégpedig egy rossz beidegződés. A Jackie Chan-filmektől mindig is a falra tudtam volna mászni, annyira nem tetszettek, és valószínűleg a Hongkong iránti negatív szeretetem is innen eredt. Viszont az élet úgy adta, hogy a barátom nyáron elköltözött Hongkongba, így szeptember végén meglátogattam a világ másik végén. Úgyhogy az októberi BoyOnGót ennek az utamnak – persze csak a publikus részének – szenteltem. 

 Ahogy a legtöbb gazdaságilag fejlett ázsiai város, így Hongkong is bővelkedik a különleges és modern épületekben, infrastruktúrája pedig fényévekre van kis hazánkétól. 

A Hongkongba való utazást nagyban megkönnyíti, hogy 3 hónapig vízummentességet élvezhetünk. A reptérről két lehetőség kínálkozik a városba való bejutáshoz. Az első opció a gyorsvonat, ami kb. 20-25 perc alatt ér be a Kowloon vasútállomásra, a retúrjegy pedig 185 hongkongi dollárba (HKD), vagyis kb. 6475 Ft-ba kerül. A másik opció az autóbusz, amivel ugyan kicsit több idő az utazás, de a költségeket tekintve is kevesebbet, nagyjából feleannyit kell fizetnünk érte. 

Ami számomra nagyon meglepő és óriási pozitívum volt, hogy visszafelé a bőröndömet már a vasútállomáson feladhattam (csak bizonyos légitársaságok esetén érhető el ez az opció), így a vonaton nem kellett magammal rángatnom a csomagomat, és a reptéren már csak a biztonsági ellenőrzéshez kellett mennem. Ezzel szerintem legalább egy órát spóroltam. 

A tömegközlekedésnél maradva, Hongkong nagyon jól kiépített metró- és buszhálózattal rendelkezik, ezenfelül nagyon olcsón közlekedhetünk a városon belül. Pontosan nem tudtam megállapítani, hogy mi alapján történik a díjszabás – igazából nem is foglalkoztam nagyon vele – de az biztos, hogy Sanghajhoz hasonlóan itt is a megállók száma alapján történik a tarifa kiszámítása. Egy három megállós útért 4,6 HKD-t, míg kilenc megállóért 6,4 HKD-t vontak le a kártyámról. A kártya alatt pedig nem a bankkártyát, hanem az Octopus nevű tömegközlekedési – vagyis inkább multifunkcionális – kártyát értem, amit bármelyik metrómegállóban beszerezhetünk és bármikor feltölthetünk az automatáknál készpénzzel. 

A készpénz egy másik fontos dolog Hongkongban, ugyanis amíg például Sanghajban szinte mindenhol bankkártyával fizettem, addig itt a készpénzt sokkal inkább preferálják a helyiek, ezért mindig legyen a pénztárcánkban megfelelő mennyiség. 

A másik érdekes fizetőeszköz a már említett multifunkcionális Octopus kártya, ami nemcsak tömegközlekedésre, hanem nagyon sok üzletben fizetésre is használható. Képzeljük el, hogy az elektronikus BKK bérletünket csak odaérintjük fizetésnél a Kasszás Erzsi által vezetett közértben, és már meg is vettük a reggeli kiflit és tejet. Igaz, ez a kis történet több sebből vérzik jelenleg, de álmodozni azért lehet.  

Úgy gondolom, hogy a város kb. 4 napos tartózkodás alatt teljes mértékben felfedezhető és a nagyobb látványosságokat is meg tudjuk nézni. Ebbe csak az időjárás tud beleszólni, amivel nekem meg is gyűlt kicsit a bajom. A nappali óriási hőség – kb. 80 %-os páratartalommal fűszerezve – vagy az éppen szakadó eső, esetleg a nyolcas erősségű tájfun mind arra késztettek, hogy inkább a szobám ablakából szemléljem a várost. 

Mivel a barátom már több hónapja Hongkongban élt – és korábban is három évet már élt itt –, ezért ismét szinte helyiként tudtam felfedezni a várost, így más szemszögből láthattam a helyeket és kóstolhattam ismét végig a különböző távol-keleti ízeket. 

Kipihenve az utazás fáradalmait – és miután elállt az eső –, első utunkat a Victoria kikötő felé vettük, ahol egy rövid séta után felszálltunk a Star Ferry kompjára, ami átvitt minket az öböl másik végébe. Amennyiben tradicionálisabb hajókázást választanánk, akkor a Duk Ling piros vitorlás hajót mindenképpen próbáljuk ki! 

A tradicionális városnéző tömegközlekedésnél maradva, semmiképp ne hagyjuk ki a világ egyetlen emeletes villamosát, amely nemcsak az egyik legizgalmasabb, de a városban szerintem a legolcsóbb módja is a városnézésnek. Mi fél óráig utaztunk a villamossal és csupán 2,3 HKD-t fizettünk ezért az útért. 

A város felülről való megtekintéséhez több opciót is ajánlanak az útikönyvek. Mi a Sky100 toronyba mentünk fel, amely 393 méteres magasságával kiemelkedő az ázsiai felhőkarcolók között. A Sky100-ból csodálatos látvány nyílik Hongkong városára és a környező apró kis szigetekre. Ha pedig naplemente idején érkezünk, akkor több szögből is megcsodálhatjuk az épp nyugodni térő várost. 

Megérkezésem után pár nappal épp kínai nemzeti ünnep volt, ezért vasárnap este az Ocean Terminal kikötőből nézhettük a tradicionális tűzijátékot. 

Ahogy már a beszámolóm elején is említettem, nem egy hagyományos városnéző túrán vettem részt, ezért az egyik napon ellátogattunk a tengerpartra is, ami nem egy klasszikus turistaprogramnak mondható Hongkongban. Az egészben a legizgalmasabb a városban közlekedő ún. light bus, ami egy kb. 12 személyes „klasszikus” ázsiai kisbusz. Ilyet korábban tényleg csak filmekben láttam, így nagyon kalandos volt számomra élőben is átélni. Erre a buszra 12 HKD-t kell fizetni irányonként, amelyet leszálláskor kell készpénzben odaadni a sofőrnek. 

Amennyiben időnk engedi, úgy látogassunk el a csodás Lantau szigetére, ahova libegővel tudunk átmenni, és megnézhetjük az ikonikus, 26 méter magasan elhelyezkedő Nagy Buddha szobrot is, amelyhez 260 lépcsőfok vezet és a világ egyik legnagyobb Buddha szobraként tartják számon. A másik egynapos kirándulásként ajánlják Makaó városát, amely Hongkonghoz hasonlóan szintén Kína egyik különleges igazgatású régiója.  Korábban portugál fennhatóság alatt állt, ahol érdekes módon keveredik a kínai és a dél-európai kultúra. A csodálatos parkok, templomok és régi épületek mellett magasodik a kaszinóváros, ami állítólag még Vegast is simán veri, és sokak Makaót említik a kaszinók fővárosának Las Vegasszal szemben. 

 Hongkong meleg életébe sajnos nem tudtam betekinteni, de a konzervatív attitűd ellenére néha úgy éreztem, hogy az LMBTQ élet még jobban jelen van, mint a magyar fővárosban. Az emeletes buszokon többször találkoztam HIV/AIDS prevenciós hirdetésekkel, továbbá a bevásárlóközpontokban a biztonságos szexről tájékoztató önkéntesekkel. Számomra nagyon meglepő volt, hogy hány helyen hirdették a Priscilla, a sivatag királynője című színdarabot, a metró epdig tele volt a Pinkdot nevű LMBTQ rendezvény óriásplakátjaival, amelyet egyébként rengeteg bank és multinacionális vállalat is támogat. Ahogy Kína többi nagyobb városában, úgy Hongkongban is egyre jobban bekerülnek a köztudatba az LMBTQ emberek és egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak. Még azon se lepődnék meg, ha Hongkong pár éven belül egy nyitott és Budapestet is leköröző LMBTQ-jogokkal bíró várossá fejlődne. 

 Természetesen egy távol-keleti túra alkalmával kihagyhatatlan a gasztronómia, a helyi konyha kipróbálásra. A barátom mellett ebben nem lehetett okom a panaszra, hiszen a tradicionális kínai ízek, a helyi kifőzdék mellett kipróbálhattam a vietnami és a koreai konyhák fogásait is. Annak ellenére, hogy imádom az ázsiai konyhát – jóból is megárt a sok alapon –, négy nap után azért igazi felüdülés volt, amikor európai ételt ehettem. 

 Ajánlom mindenkinek, hogy egy hosszabb ázsiai út során mindenképpen ütemezzétek be Hongkongot, ha egy egyszerre tradicionális és modern távol-keleti metropoliszt szeretnétek megismerni. 

 Ne feledjétek: a világ csak arra vár, hogy felfedezzük! 

Previous post

Vádat emeltek a barátnője melegnek hitt 8 éves kisfiát meggyilkoló férfi ellen

Next post

Gilda-napló - Az első kihagyások