KultúraPride

Fiúk, lányok, melegek – Improvizációk a szerelemről

A Momentán Társulat és a Grund Színház a 2017-es Pride alkalmából rendhagyó estével készül az érdeklődőknek. A két társulat összefogásából az IMPRÓ (Budapest, Ó utca 4.) július 6-án két egymást követő előadásban nyújt betekintést a nők között szövődő intim kapcsolatokba illetve két férfi párkapcsolatának részleteibe. Régóta érlelt vágy, ami megvalósul idén, hogy a Grund Színház Hazaviszlek című előadása és a Momentán Társulat Fiúk Ketten duója vállvetve áll a közönség elé. Bódy Gergő, a Fiúk Ketten szereplője, és Palkovits Nóra, a Hazaviszlek színésze egymást interjúvolták a közelgő esemény előtt.

Nóra: Második éve van repertoáron, és nagy érdeklődés övezi a Fiúk Kettent. Mit kapnak a nézők ettől az előadástól?

Gergő: Felfedezést és újrafelfedezést. Egy párkapcsolat pszichológiáját, mindennapjait boncolgatjuk, a nézők pedig lehetőséget kapnak, hogy kívülről ránézhessenek akár a saját játszmáikra, tapasztalataikra is. Sosem felejtem el, egyszer azt a témát kaptuk a nézőktől, hogy az egyikünk még nem comingout-olt, és a másiknak ez állandó nehézséget okoz, különösen a napi logisztikában. Bálint épp azon zsörtölődött a jelenetben, hogy semmit nem írhat be fixen a naptárába, mert nem lehet tudni, hogy oda én elmegyek-e vele, vagy nem, megjelenünk-e együtt vagy nem. Mire ezt a elsuttogott félmondatot hallottuk lentről egy néző szájából: ”Basszus, a Robival pont ugyanez volt minden nap!” Én azt remélem, hogy minden néző legalább egy róla szóló mondatot vagy pillanatot haza tud vinni az előadásból, vagy legalább beszéd- és vitatémát adunk a hazafelé tartó metrózásra. Én azt érzem, hogy még ha nem is történik senki életében utána óriási változás, már az nagy megkönnyebbülés és örömteli ráismerés, ha a saját életemet kvázi kivetítve látom a színpadon. Olyan, mint a naplóírás. Ki van sóhajtva a probléma, és meg van osztva az öröm.

Bódy Gergő

Gergő: Akkor visszakérdezek – Te mit szeretnél elérni a nézőkben? Benned mit változtatott meg az előadás?

Nóra: Leginkább bizalmat szeretnék ébreszteni a nézőkben, bizalmat egymás iránt. Hogy az előadás által bátrabban merjék feltérképezni a világot, amelyben élnek. Szeretem, hogy a Hazaviszlekben több nő kerül a színpadra egy este: anyák, feleségek, testvérek, főnökök, akikkel amúgy szoktunk találkozni, csak most szabad egy kicsit másképp nézni rájuk. Szeretnénk több szemszöget adni az előadásban a felmerülő témák körül. És igen, nagyon egyetértek azzal, amit mondasz, hogy a legnagyobb öröm, amikor kérdések indulnak, és a karakterek tovább élnek az előadásokat követő beszélgetésekben. Ami bennem változott? Egy kicsit talán bátrabb lettem. Bízom a partnereimben a színpadon, mint egy artista, aki védőháló nélkül ugrik. És bízom a nézőtéren ülő emberekben, hogy szabad megosztó témákról gondolkodni közösen.

Palkovits Nóra

Nóra: Túl 30 előadáson meg tudjátok még lepni egymást Bálinttal?

Gergő: Nagyon igyekszünk, mert tök érdekes, hogy egy párkapcsolatról szóló előadás is ugyanúgy el tud fáradni, rutinná tud válni, mint egy párkapcsolat. Az ember hajlamos a bevált megoldásokhoz nyúlni és elkényelmesedni. A bemutató utáni nagy örömködést követően pár hónappal mi is azt vettük észre magunkon, hogy hoppá, ezt a mondatot már hallottam, jaj, tudom, hogy most hogy fog reagálni, és persze most majd könyörögni fog a szemével stb. És mikor erre ráébredtünk, elhatároztuk, hogy nem hagyjuk magunkat. Azóta elemzünk, kibeszéljük, ha egy helyzet esetleg már másodszorra fordul elő, két előadás közt írogatunk egymásnak olyan szitukat, amik még nem voltak, és tényleg, mint egymás pszichológusai, átdumáljuk, hogy mi esett jól az előadás közben, vagy mi fájt. Van, hogy emberileg is mélyre megy egy-egy mondat. Szóval, tréningezzük magunkat, és amikor a közönség feldobja és megszavazza az aznapi témát, szoktunk szólni, ha olyan merül fel, amiről már játszottunk, és inkább kérünk mást. Most jön a harmadik évadunk, túl vagyunk valóban 30 előadáson, és érdekes módon mintha most kezdene beérni az előadás.

Gergő: Mi az, ami meglepett, váratlanul ért a próbák során vagy az első előadások közben?

Nóra: Az intimitás. Őszintén meglepett, hogy mennyire keressük egymást a színpadon, amikor ketten játszunk. Egymás tekintetéből, mozdulatából indul ki minden. Így szinte folyamatos a szemkontaktus, amitől megérkezik az intimitás valódi érzése a jelenetekbe. Ez volt, ami először feltűnt más előadásokhoz képest, amikben játszom. Meglepetés amúgy rendre mindig van. Emlékszem, amikor Pécsen játszottuk a Hazaviszleket Sárával, ez a premier utáni első előadás volt, és egy pécsi dj beugrott zenével improvizálni mellénk. Mi persze bátran mondtuk, hogy szabad kezet kap. Ő ezt megfogadta és az előadás harmadik percében bejátszott egy kapucsengő hangot. Azaz érkezett egy harmadik személy a jelenetbe, nekünk tehát osztódni kellett, remek helyzet született belőle teljesen váratlanul. Az ilyesmi ajándék számunkra. A Prideon egyébként Fodor Dávid improvizál velünk fénnyel és hanggal, aki szintén a Grund színésze, ő mindig készül rá, hogy hasonló váratlan helyzetekbe sodorjon minket.

Nóra: Mit szeretsz Te személy szerint a Fiúk Kettenben?

Gergő: Én a Momentán Társulat összes előadásában műsorvezetek, ez az egyetlen, amiben játszom, úgyhogy ez egy nagyon másfajta működés, egyszer egy hónapban izgalmas kaland. És nem titkolom: a saját párkapcsolati nehézségeimet-örömeimet is jól kijátszom ilyenkor. Nem terápia ez, de sok magamba fojtott érzés kijön a színpadon. És megtörtént már többször is, hogy saját páromat nem értettem meg egy konfliktusban, mert vele szemben nagyon működik az egóm, de egy hasonló színpadi helyzetben Bálint olyan választ adott, vagy olyan érveket hozott fel, hogy segített megérteni, mi zajlik otthon, a szerelmem fejében. Nem utolsósorban: ez egy klubszínházi előadás 60-70 emberrel, az IMPRÓ kisszínpadán játsszuk, és nagyon szeretem a nézőknek ezt a szinte abszurd közelségét. A kétszer ekkora nagyszínpadon is van persze interaktív közelség, de a téma miatt a Fiúk Ketten előadásokon ez még valahogy intim is.

Gergő: Miben más az előadás, mintha két hetero ember életéről szólna?

Nóra: Keresem a választ. Bizonyos témákon, azt hiszem, hogy élesebb a fókusz, mármint nem is a színészek oldaláról, hanem a nézők felől. Mindig felmerül, hogy mennyire sztereotipizált egy-egy ábrázolás. Példaként említve az „egy ilyen nő az életben lenne-e leszbikus?” kérdést. Ezt aligha tennénk fel egy hetero párról szóló előadás kapcsán. Számomra és a partnereim (Boncsér Sára vagy Arany Brigitta) számára is alapvetés, hogy ne próbáljunk elvárt viselkedéseket hozni a színpadra, ne próbáljunk másként játszani egy hetero nőt, mint egy leszbikust vagy bármilyen LMBTQ személyt – a nézők tudása a meleg világról épp elég előfeszítés már a karakterek felállításához, a mienkre nincsen szükség. Hiszen micsoda izgalom, hogy valami olyan történik, amire talán nem gondoltunk volna, és mégis igaznak látszik, nem? A Grund Színházban szeretünk úgy tekinteni a színpadra, ahol megnézhetünk helyzeteket, amikre kíváncsiak vagyunk az életben, ahol meglephetjük magunkat és a nézőket, ahol bajba keveredhetünk anélkül, hogy ténylegesen bajunk esne– feladatom tehát a vélt válaszaim helyett a valós kérdéseimet tenni a deszkákra. Szóval technikailag nem más hetero és meleg előadást játszani, tartalmilag gyakrabban bukkannak fel egyenjogúsági, genderspecifikus vagy LMBTQ témák, mint más előadásainkban.

Az előadásokra az alábbi linken illetve a helyszínen, az Impróban az Ó utca 4. szám alatt váltható jegy.

Hazaviszlek: https://www.facebook.com/events/1729608280400020/?fref=ts

Fiúk ketten: https://www.facebook.com/events/470161056652659/?fref=ts

Várunk mindenkit szeretettel!

Momentán & Grund

Previous post

Ismét tombolt a magyar televízióban a legbutább homofóbia

Next post

Programok hétfőre - Budapest Pride 2017