Kultúra

Filmajánló – Kaotikus karácsony

Bár kétezer évnyi marketinggel a háta mögött a karácsony a szeretet ünnepeként próbálja eladni magát, gyakran semmi másról nem szól, mint a mérhetetlen költekezésről és a kötelező pofavizitről. Mire az ember eljut oda, hogy mosolyogva fogadja a vendégeket (vagy eleget tegyen az ilyen jellegű felkéréseknek) és körbeülje az étkezőasztalt, már tiszta idegbaj. Párunk bemutatása és elfogadtatása, a két család összeeresztése általában nem mentes a problémáktól, mint ahogy az életben sem megy ez mindig zökkenőmentesen.  

Kaotikus karácsony már a címében is őszinte, egyértelműen utal arra, hogy az ünnep, a családi összejövetel nem a szeretetről és a megbékélésről fog szólni, bár tény, a végére valahogy mégis ide kell kifutnia, hiszen az ilyen típusú filmeknél szinte kötelező a happy end. Történetünk főszereplője egy meleg pár (egyikük író, a másik fogorvos), akik újonnan vásárolt otthonukba várják szeretteiket. A cselekmény unokától a nagymamáig felvonultat mindenkit; hogy még több szereplővel töltse meg a teret, és egyben utaljon Svédország sokszínűségére, az egyik fiú apja görög bevándorló, akinek volt felesége libanoni bevándorló pasijával jelenik meg. A fiúk nagy bejelentésre készülnek, de mindig történik valami.

A karácsony a tapintatról is szól, a jelenlévők igyekeznek nem egymás fejéhez vágni az ünnephez nem illő dolgokat, de az első pillanattól fogva látszik, hogy az ügyész apa nem tud mit kezdeni fia homoszexualitásával és minden alkalmat megragad, hogy ha nem is ezt, de minden mást kritizáljon. Önmagában elég csapás számára, hogy fia – tanulmányait otthagyva – írásra adta a fejét és akkor még ez is. Nem csoda, hogy az ételtől roskadozó asztalok, a rengeteg ajándék és a gyönyörűen feldíszített ház helyett igen hamar a „miből telik neked erre fiam?”, a „hogyan fogsz az írásból megélni?”, és a „mállik a tapéta” lesz a központi téma. Bár az alkohol is szépen fogy, igazából nincs rá szükség: az unokák gyermeki őszintesége, a nagymama bájos szenilitása, ügyészünk nem kifejezetten okos felesége, a másik anya kissé harsány személyisége eredményeként a polkorrektség rövid úton a kukában landol. És akkor még nem beszéltem a pár mellett harmadikként felbukkanó Cissiről, az éppen áldott állapotban lévő gyerekkori barátjukról. A szerető anyák, a megértő testvérek, a fiuk homoszexualitását máshogy megélő apák érveket ütköztetnek, az eltérő kulturális és anyagi háttér, az eltérő személyiségjegyek miatt lesz az egész egyszerre vicces és elgondolkodtató.  

Kaotikus karácsony kicsit elnyújtja a cselekményt, de valóban elővesz mindent a kalapból, ami egy ilyen szituációban előfordulhat, a sokszínű társaság tagjai közötti interakciók mind befolyással lesznek a további történésekre és közvetett módon a pár életére is. Mint mindenhol a világban, Svédországban is vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy azzal felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, ha mereven – gondolkodás, párbeszéd nélkül – elutasítanak bizonyos dolgokat. Saját személyes kudarcaikért másokat tesznek felelőssé, ilyenkor utálják a világot, és benne azokat, akik nekik nem tetsző módon élnek. Csalódnak gyermekeikben, ami abból fakad, hogy felnővén, önálló személyiségként nem azt az utat követik, amit ők szántak nekik. Ahogy a „de hát én csak jót akartam” egyetlen ember véleményévé válik, úgy omlik össze a saját kudarcát vizionáló szülő, pedig ennek nem feltétlenül kell így történnie. Majd jön a nagy felismerés, a feloldozás, a megbocsátás, a filmekben a happy end. A Kaotikus karácsonyban látunk tönkrement hetero kapcsolatokat, előítéletes, szenvedő szülőket, elfogadásra, türelemre és megértésre váró szerelmeseket, ám minden drámaiság ellenére vígjátékról van szó, így a problémákat igyekszik a jellegzetes skandináv fekete humor eszközeivel megoldani.  

Kaotikus karácsony (16) 

(En underbar jävla jul / Holy mess) 

Színes, feliratos, svéd vígjáték, 108 perc, 2015  

Bemutató: 2017. december 21.  

Rendező: Helena Bergström 

Forgatókönyvíró: Helena Bergström, Daniel Réhn 

Operatőr: Peter Mokrosinski  

Zeneszerző: Per Andréasson  

Szereplők: Robert Gustafsson, Maria Lundqvist, Anastasios Soulis, Anton Lundqvist  

MOZILINK

Hujber Ádám 

Previous post

Meleg fiú frappáns válasza a homofób srácoknak az öltözőben

Next post

Budapest Pride - Elindult #azénüzenetem karácsonyi kampány