Biztos elgondolkodtatok már azon, hogy egy nemzetről miért és hogyan alakulhattak ki különböző sztereotípiák, amik lehetnek pozitívak de negatívak is. Például az angolokról, hogy sótlanok és az ételeik szintúgy, a franciákról, hogy ledérek, de jó a konyhájuk, a németekről, hogy szigorúan precízek és a főztjük fantáziátlan. Ez kérem, egyszerűen nem igaz! Pontosak, és remek ételeik vannak. Íme a bizonyítékok!
Kezdjük a főváros egyik kiváló és igen népszerű étkezdéjében gasztronómiai utazásunkat. A Schönhauser Allee-n, a Konnopke’s Imbiss nevű étkezdében kínálják a város vagy inkább az ország legpikánsabb kolbászkáját. Jó-jó, igazatok van. Az állam majd minden részében fellelhetjük ezt az ételt ilyen vagy olyan formában és fűszerezéssel, ám a berliniek currywurstjának nincs vetélytársa. A jó orral bíró turista már messziről idetalál és a kolbásza mellé különböző szószok közül választ, ízlése szerint. Isteni élményben lehet részünk, ha a kiválasztott wurstunkkal nekiindulunk a közeli Spree folyó mentén felfedezni az úgynevezett uborka körutat. Ezen a körülbelül 260 km-es úton megismerkedhetünk az itt élő családok féltve őrzött receptjei alapján készült ételekkel. Találkozhatunk csípős, sós, édeskés, fűszeres és a mi kovászos uborkánkhoz hasonló ízvilágú termékekkel is.
A kolbászoknál maradva ki kell emelni a sokadalomból a türingiai bratwurstot, amit grillen sütnek, általában 20 centi körüli a mérete és helyi mustárral fogyasztják. A legjobbnak kikiáltott sült kolbásznak a derék türingiaiak még múzeumot is nyitottak Holzhausenben, Németországban elsőként.
Frankfurtban is igen nagyra tartják a fűszereket. Hagyományosan a húsvétot megelőző úgynevezett zöldcsütörtöktől készítik és fogyasztják a hét fűszerből álló frankfurti zöld szószt, amelyet főtt burgonyával és főtt tojással tálalnak.
És persze ott a tenger, amiből kettő is mossa az ország északi partjait. A Balti-tenger kikötővárosai már a korai órákban elindítják halászhajóikat, hogy azok gazdagon megrakodva friss halakkal és más tengeri aprósággal térjenek vissza, mindenki örömére. Bárki kipróbálhatja halfogótehetségét és élvezheti munkája gyümölcsét. Az éttermek széles választékát kínálják a halételeknek, és ha a tavaszi heringfesztivált sem mulasztjuk el, akkor valóban utánozhatatlan gasztronómiai élményben lesz részünk. Hamburgban az Északi-tenger partján járva érdemes felkeresni a Fischmarktot vasárnap a reggeli órákban, mert ott hangulatos zene és más mókázás közepette költhetjük el tengeri reggelinket, különböző ínycsiklandó szendvicsek formájában. Ami nagyon fontos, óvakodjunk a nagyon is szemtelen és erőszakos tolvajoktól, akik egy-egy sirály képében lephetnek meg bennünket.
Így eltelve az ízek özönével, lássuk a desszertet! Ajánlhatok egy kellemes finomságot a Fekete-erdő vidékéről? Baden-Württemberg tartományban már évszázadok óta használják fel az erdei gyümölcsöket kis csokoládéval, tejszínnel és meggypálinkával keverve, piskótával összesütve. Aachenben, a császárvárosban megkóstolhatjuk az ajándéknak sem utolsó gyömbérkenyeret, ami lehet mogyorós, mandulás vagy meggyes. Drezda városa pedig a világhírű karácsonyi stollent kínálja az odalátogatóknak. Ezt az aszalt gyümölcsökkel, marcipánnal, különböző héjasokkal bélelt és porcukorban vastagon meghempergetett édességet több, mint 500 éve készítik és ma legalább 130 pékség és cukrászat süti.
Ezek után, ha valakit még mindig nem győztem meg arról, hogy mennyire nem sivár és fantáziátlan a német konyha, mondok még egy bizonyítékot. Saarland vidékén van a legtöbb Michelin csillagos étterem Németországban. Az alapanyagok minősége, az elkészítés sokfélesége és rafinériái, valamint a tálalás mind arról mesél, hogy ebben az országban igenis komolyan veszik az ember gyomrát.
Arról, hogy mivel öblítsük le ezt a temérdek finomságot, majd a következőkben értekezek.
Jó étvágyat kívánok Németországhoz!
További információ: www.germany.travel/tradition
Szerző: Attys
