Utazás

BoyOnGo – Rapid randi Máltán

Nem tudom, hogy ti szoktatok-e hasonlóan érezni, de nálam vannak azok a pillanatok, amikor csak úgy fognám magam, felülnék egy repülőre és pár napra megszabadulnék mindentől – és mindenkitől –, hogy kiszakadhassak kicsit a szokásos hétköznapi környezetből. Persze, ilyenkor nem lehet egy egész hétben, csak pár napban gondolkodni. Most sem volt ez másképp, amikor június végén fogtam magam és elutaztam három napra Máltára.

 

 

Mivel imádom a mediterrán környezetet, az embereket és természetesen a gasztronómiát is, ezért egyértelmű volt, hogy leginkább a Földközi-tenger térségét fogom választani.
Máltára már évek óta terveztem, hogy elutazom, de mindeddig nem volt rá alkalmam, ezért is gondoltam, hogy ha csak pár napig is maradok, de felfedezem ezt a kicsi, de annál izgalmasabb szigetet.
Az időzítés igazából tökéletes volt, hiszen minden évben június végén rendezik meg az ország legjelentősebb könnyűzenei fesztiválját, az Isle of MTV-t, ami idén június 27-re esett. Így a szigettúrámat a kedd esti koncertsorozat tovább színesítette.
Az Isle of MTV évről évre egyre több térségből vonzza a turistákat a szigetországba. Nem csoda, hiszen a zenei kínálatra idén se lehetett panasza a könnyűzene szerelmeseinek. Az eseményt Jonas Blue nyitotta, akit a sorban a DNCE követett, majd a bulit a The Chainsmokers zárta.

Málta annak ellenére, hogy erősen vallásos ország, nagyon elfogadó és toleráns nemzetet tudhat magáénak: épp idén nyáron fogadta el a máltai parlament az azonos neműek házasságát. Ezzel Málta a huszonötödik ország lett a világon, ahova mehetünk házasodni. Azért gondoljunk csak bele, hogy mennyire jó lehet egy tengerparti, mediterrán környezetben kimondani a boldogító igent. Azt hiszem, ha eljutok idáig – remélhetőleg a közeljövőben –, akkor biztosan valamilyen mediterrán helyet fogok választani az esküvőm helyszínéül. De addig is ébredjünk fel az ábrándozásból, térjünk vissza a valóságba és fedezzük fel ezt a különleges országot!

 

 

Nagyon ritka, hogy ne egyénileg fedezzek fel egy várost vagy szigetet, de most akadt egy kísérőm Szabó Éva személyében, aki már több mint 20 éve él Máltán, így nem nagyon van olyan része a szigetnek, amit ne ismerne.
Utunk először a Nemzeti Történelmi Múzeumba vezetett, ahol megismerhettem a sziget igen színes történelmét. Éva rengeteg érdekességet mesélt, így egy nagyon izgalmas történelemórán vehettem részt.
Málta történelmének megismerését követően a főváros, Valletta felfedezésével folytattuk délelőtti túránkat. Már a múzeum kertjéből is nagyon szép kilátás nyílik a tengerpartra és a szomszédos három városra – Birgura (Citta Vittoriosa), Islára (Citta Senglea Invicta) és Bormlára (Citta Cospicua) –, de szerintem a felső Barrakka-kert külső részéről csodálhatjuk meg a legjobb helyről a kikötőt és készíthetjük természetesen a legjobb szelfiket is. Persze, ha itt vagyunk, akkor ne csak pár fotó erejéig álljunk meg, hanem sétáljunk vagy pihenjünk egyet ebben a csodaszép kertben.
A felső Barrakka-kertből indítottuk városnéző túránkat, hogy felfedezzük a fővárost, Vallettát, amelynek teljes egésze az UNESCO kulturális világörökségének része. A város legjelentősebb utcája a népszerű Republic Street, ahol számos műemlék, templom és múzeum sorakozik. Az Old Bakery Street is hasonló mediterrán hangulatú, régi kis utca kevesebb üzlettel és több műemlék épülettel.
Máltán egy nevezetességet semmiképp nem szabad kihagyni, ez pedig a Szent János-társkatedrális. Megmondom őszintén, a templomokkal én úgy vagyok, hogy kívülről megnézem, de ahhoz, hogy én belülről is szemügyre vegyem, ahhoz óriási csodának kell történnie. Fél évig laktam Barcelonában a Sagrada Família mellett, de csak egy évvel később mentem be, miután a kezembe nyomtak egy belépőt.
Így voltam a Szent János-társkatedrálissal is, ami a „ha lehet, kihagynám” kategóriában szerepelt, de Éva erősködött, hogy ez kötelező eleme Máltának. Higgyem el, hogy nem egy hagyományos templomot fogunk meglátogatni, és valóban így volt, hiszen több mint fél órát töltöttem odabent, ami szerintem templom-rekordnak számít nálam.

 

 

Vallettából utunk a sziget déli csücskében található Marsaxlokk történelmi halászfalujába vezetett – itt álltunk meg ugyanis ebédelni –, ahol ha csak pár percre is, de mindenképpen érdemes megpihennünk túránk során. Az alacsonyan fekvő kikötő színes kis halászhajói nekem nagyon kellemes élményt nyújtottak. A máltai mediterrán konyhát végigkóstolva továbbindultunk, hogy végigsétálhassunk Mdina középkori utcácskáin.
Aki szereti a középkori, mediterrán stílusú kis városokat, az legalább olyan élvezettel fog végigsétálni Mdina 1200-as években épült épületei között, ahogy azt én tettem ezen a forró nyári délutánon, három pohár máltai fehérbor adta érzés mámorában.

Visszautunk során megálltunk még a Málta ikonikus helyének számító Kék Lagúnánál, ahol csak szó nélkül álltam és csodáltam a látványt, hogy a természet mit alkotott az évezredek során.

Málta – ahogy már korábban is említettem – rendkívül toleráns ország, viszont ennek ellenére LMBTQ élete még gyerekcipőben jár, és nem sok melegbár vagy szórakozóhely található a szigeten, viszont a szórakoztató-negyedben (Paceville) biztosan találunk olyan helyet, ahol jól érezhetjük magunkat; feszengeni természetesen sehol sem kell.

Az utolsó napon még egy kis aktív sportprogramot is sikerült beiktatnom, és elmentem egy tengeri kajaktúrára. A több mint egy órás túrán a túravezetővel megkerültünk egy apró kis szigetet és egy tengeri mini-barlangba is bementünk. Egyszerűen óriási élmény volt: ha bírja a karotok, akkor mindenképpen evezzetek ti is egyszer egyet a tengeren, de velem ellentétben kicsit több napvédő krémet kenjetek arra a testrészetekre – jelen esetben a combotokra –, amit nem fed el a kajak, és megúszhattok egy csúnya leégést.

A nyaralásoknak a bevásárlótúra egy szükséges velejárója, nekem se nagyon telik el úgy vakáció, hogy ne vennék például valamilyen ruhát vagy kiegészítőt az adott helyen. A Sliema tengerparti sétányán húzódó bevásárlónegyed tökéletes helyszín arra, hogy a reptérre indulás előtti szabad órákat még hasznosan töltsük el.

Mindössze három napot töltöttem el ezen a mediterrán szigeten, de annyira jól éreztem magam, és sikerült feltöltődnöm ez alatt a rövid idő alatt, hogy biztos vagyok benne, hamarosan hosszabb időre is visszamegyek. Akkor majd ellátogatok például a szomszédos Gozo szigetére vagy megnézem a naplementét a híres Cafe del Mar teraszáról.

Ne feledjétek: a világ csak arra vár, hogy felfedezzük!

 

Previous post

Szándékosan fertőzte meg tíz partnerét HIV-vel egy férfi

Next post

Brazíliában újra engedélyezik az átnevelő terápiákat